„Helló-helló! Újra itt vagyok…”
Mikor is írtam legutóbb?
Sajna most nincs net, tehát nem tudom meglesni, de szerintem lepötyögtem a blantyrei meetingünket. Azóta végülis változott kicsikét.
Múlt héten szerdán-csütörtökön (márc. 5-6) jöttek fejesek Lilongwéből, akik a WE DO MORE TEACHERS projektet felügyelik, asszem a Finn külügyesek, vagy kik küldték őket, az a szerv, amelyik pénzeli ezt a projektet.
Emiatt hétfőn Harry és Wilfred is elmentek Chilangomába, hogy ott működjenek együtt velük. Szerdán viszont 8-11ig vártuk őket, s mikor megjött a két srác, akkor végre elindulhattunk a sulikba.
Addig az egyik sofőrrel beszélgettünk.
Kicsit tágult a tudásunk Malawiról. Pl.: Egy jogsi ára kb. 35 ezer kwacha, s az átlagos fizetés (mármint ha van fizetési átlag ebben az országban. Nevezzük inkább közepes fizetésnek.) aránylag 50 ezer kwacha. Szal lehet spórólni egy darabig rá!
Ezzel szemben majd sül a képem, mikor mi meg 58k-t tapsolunk el havonta, s még így is ki vannak hagyva a luxusos dolgok…
Azt is megtudtuk, hogy az átlag malawiiak többsége egyszer sem jut el élete során az ország hírességeihez, úgymint a Nyassza-tóhoz, és a Mulanje-hegységhez. Nem hogy külföldre!
Asszem hallottunk még más dolgokat is, de nem emlékszem…
Azt még tudom, hogy általában itt, ha valaki elmegy kórházba szülni, a következő napon hazaengedik.
(Közben visszajött a net, de ki tudja mikor megy el. Nem baj, annyira nem fontos, csak ezt akarom feltölteni, meg képeket. Közben hallgatom Olliver Shanti Tai Chi Too albumát, jó is ez! ;) Lehet elmegy majd áram is, dörög az ég, bár egy ideje már nem esett…)
Egy platós kocsival mentünk velem jött Joseph Lilongwéből, meg egy srác, akinek nemtom nevét Nkaombe suliba, ami a Thungába vezető útról letérőben esik az egyik völgyben (mikor odaértünk rájöttem itt voltunk az első hetekben is… azóta nem). K. tovább ment a másik suliba (aminek sajna nemtom nevét, messzebb) Wilfreddel, és a másik fővárosi főarccal.
Szóval kaptunk egy kérdőívet, amit ki kellett töltetni headteacherrel (igazgató szerűség), meg DAPP tanárokkal, meg kérdezni kellett 4.-8. osztályosokat, két fiút, két lányt, az utsó oldalt meg egyedül kellett kitölteni, megvizsgálni.
A kérdőív lényegében a sulis napokról, hány szabadnap, hányszor tört meg a sulinapok, mivel a falusiak, hány sima, hány DAPP-os tanár van, mennyire felkészültek ők az órákra, s hogyan kezelik a diákokat. Az első oldal alján még arra is volt kérdés, hogy történt-e tanár-diák, és diák-diák molesztálás, esett-e ki lány házasság, vagy terhesség miatt a suliból, s jött-e vissza folytatni olyan, aki emiatt hagyta abba.
A tanárokkal, meg a közösség képviselőivel folytatott kérdőívet főmufti és a srác kettőse kérdezgette, aztán diákokat is. Aztán felmértük a latrinák (pottyantós wc-k) állapotát: mennyi van fiúknak-lányoknak, használják-e, van e vizelős fal fiúknak és lányoknak is!
(Igen itt tudnak a lányok állva pisilni! Láttam már asszonyokat a piacról kifele jövet, szoknya feljebbhúz aztán állva nyomják…)
Aztán vártunk még vagy ¾ órát, hogy a másik csapat végre visszajöjjön a másik suliból.
Aztán vissza Amalikába, majd végre húzhattunk ez a hosszú nap után haza.
Másnap, csütörtökön (03.06.):
Elterveztük, hogy nyolckor kezdünk és sokat nem is csúsztunk. Lilongwei főmuftik nemjöttek aznap.
Na szóval elindultunk kicsi kocsinkkal. Jobban mondva mi tényleg egy normál szedán (talán) Mazdával, másik csapat (Wilfred, meg egy másik srác suliból, akinek nemtom a nevét) mentek két suliba Bvumbwe környékén. Mi meg K. Damysonnal Goliatti suliba, én meg Richarddal Nawita suliba. Azon az úton, ami keresztül megy a teaültetvények, dohányföldek, s a mindenhol ott lévő kukoricások között, messze a Mulanje felé. Goliattit hamar megtaláltuk, kitettük K.-áékat, mi meg kerestük a másik sulit… párszor útbaigazítást kértünk, de végülis megtaláltuk.
Első oldalt én kérdeztem headteachertől, Richard a kérdőívet, később a diákokat együtt interjúvoltuk meg, majd klotyókat is felmértük. Itt szebbek voltak, mint Nkaombeban. Volt beton padló, nem csak föld, ki volt festve, s még levegőző nyílás, kémény is volt. Meg még megvolt a tippy-tapp is (egyszerű kézmosásra használható szerkezet, egy műanyag flakont kell felhasználni hozzá. Ha valakit érdekel, majd megkérdez, vagy: Google a barátod [amíg nem kezdi el lopni az adataidat]), a másik suliból ellopták őket, tönkrevágták, stb…
Visszafelé egyszerűbb, az ASZFALT úton mentünk vissza Thungáig, Thyoloban megálltunk a People’s shopban, vettünk cuccokat K.-val. Amalikától 1-1,5 km-re kifogyott a benzin, meg se kértek, hogy toljuk, csak ültünk kukán mikor mindhárom fekete kiugrott, s nekiálltak tolni dombra fel a kocsit, majd domboldalt beugrottak. A kövi dombnál már mi is segítettünk.
03. 07. Pénteken is mentünk volna igaz, csak két suliba, de mivel Rebecca mondta A.-kának, hogy mindenképpen reggel el kell mennünk Chilangomába, így le lett fújva a terv.
Most nem emlékszem mikor érkeztünk meg, de mi voltunk az elsők.
Ja igen, megvan!
Reggel mentünk, szal sokat nem késtünk (a tervezetthez).
De aztán majd egész nap vártunk, hogy kapjunk szállást, végül mivel a DI ház telítve volt, megint odaosztottak be bennünket, ahol első napokban is voltunk, a hostelekbe, hátra TTC mögé, diákok szállásai mellé.
Várakozás közben legalább az egyik irodába hívtak, s leszámolták K. és az én pénzemet, meg megkaptuk a fejenkénti 20-20k-t is (az utazási pénzt). De azt már nem értettem, hogy mit mondtak arról, amit novembertől eddig elfelejtettek adni… valami olyasmit, hogy nem is fogjuk azt megkapni, meg hogy az csak mostantól járna… szerintem csak ezzel akarják elpalástolni, hogy valaki szépen zsebrevágta a havi 40 ezret…
Egy faszkalap a közelünkben lévő egyik szálláson, majd egész éjjel ugyanazt a számot hallgatta, alig tudtunk aludni, no meg a szúnyogok is összecsíptek ezerrel.
Mivel szúnyoghálót nem vittünk, mert azt hittük, megint a DI házban leszünk, ahol az ablakok tele vannak vele.
8. Szombat: Study day (tanulós nap) volt, tehát lecsekkoltuk neten, és kiderült megint csak a mi csapatunknak van, a többi csapatnak (akikkel együtt voltunk angliában) még szerintünk nem is volt ilyenje!!! Na sebaj egy-egy task-ot (feladatot) megcsináltunk.
Délután K.-val elmentünk a közeli dombtetőre, ahonnan gyönyörködhettünk a gyönyörű kilátásban! Csak egy öreg faszi csatlakozott hozzánk a felfelé úton, és végig ott dumált, fárasztott a hülyeségeivel, nagyon irritált…
Du. megjött Anja és Spela is Dowából, Leóna mesélt kicsit a buszos utazásáról a diákokkal.
Ja az új csapat… két csaj, meg egy észt srác, Kristian. Csajok még csak be se mutatkoztak, ok, mi sem nekik, nyelvük alapján szlovénoknak tippelném őket.
Volt még ott egy szlovén csaj, Katja és vele volt egy romániai születésű kretén (oké, „problémás gyerek”) dániából. Meséltem azokról a kölykökről, akiket a CICD-be jöttek néha-néha, mindig másik csapat, pár tanár felügyeletével, hogy legyen nekik egy kis „bünti-tábor”. Igazából néha kellett valamit csinálniuk, de aztán mentek lovagolni, tengert-, várost-, tájat-nézni! Na ez a kölyök is itt van Malawiban egy három hetes büntiúton!!! Most miért?! Ez nagyon kiverte a biztosítékot! Mi jogon küldenek egy problémákkal küszködő kamaszt afrikába? Hogy talán a világ sokszínűségének, az afrikaiak életének mássága majd felnyitja a szemeit, hogy máshogy viselkedjen? Ugyan már! Kamaszról-tinédzserről beszélünk! Ott szarja le, ahol van! Csak utazgatnak ide-oda, költik a pénzt s élvezik a dolgot! Basszák meg!
Hát vártuk, majd mikor megyünk haza, végül (szombat este) szóltak, hogy csak hétfőn megyünk, mivel a study weekend szombattól-vasárnapig tart… :S
Aznap már tudtunk kicsit aludni, megnéztük az Eat, pray, love filmet.
9. Vasárnap:
Reggeli után elmentünk Chilekába, a közeli faluba gyalog, s meglestük DAPP ruhaboltot, sajna nem találtunk semmi jót sem. Majd ettem sültkrumplit, vettünk rovar irtó sprayt. Visszafelé fél út körül felvettek kocsival, s elvittek DAPP-ig.
Délután még elmentünk talán a Corner Shop-ig… (a közelben lévő bolt)
10. Hétfő:
Vártunk és vártunk és vártunk…
Mivel reggel Cedric felhívott, s mondta majd jön a kocsi értünk.
Tehát vártunk. Ebédkor felhívtuk, hogy mi a fasz van már, hogy még délben sincs itt?!
Akkor mondta, hogy majd jön.
Végül valami 4 óra körül jött valaki…
Azért fasza valami ilyenre várni egész nap! Elvoltam, írtam végre megint! Sokat! :)
Több, mint 6 oldalt írtam K. A4-es füzetébe!
Kocsi elvitt minket DAPP irodába, ott sajnos beszéltünk Asa-val skype-on keresztül Cedric irodájában. Annyira nem volt gáz.
Nagybevásárlás gyorsban a Shoprite-ban, Linda házából felvettük Lydiát, meg újszülött babáját, s olyan fél 8 körülre (ESTE) visszaértünk Amalikába!
Csak cirka 11 óra… ennyi idő alatt gyalog visszaértünk volna, na mindegy!
11. Kedd:
K. elhatározta, hogy ma elmegyünk két suliba, majd Bvumbwei piacra vásárolni.
Office-ből elvittük a magokat bicajjal Nkaombe suliba, majd onnan Thunga suliba a dobozt (ami tartalmazta ugyanúgy a zöldségmagokat, meg egy laminált lapokból álló „tanítási eszközt”, könyvet, amit az egyik tréningen készítettek a tanárok közösen).
Thungából az aszfaltúton és mellette, a tea földek melletti földúton eltekertünk Bvumbweba. Nagy piacozás volt! :) Rengeteg ember, áru!
Vettünk megint kókuszdiót, kettőt is! :)
És rájöttem, hogy a Fanta ananász már a múlté, új kedvenc lett a Sobo Cherry-Plum ital! Nagyon finom! S ennek nincs olyan rossz utóíze, mint a Cocopina-nak. (előbbi ugyebár cseresznye-szilva, másik kókusz-ananász)
Utána visszatekertünk Thungáig, majd onnan Amalika. Ami egyszerűbb, mivel itt az út nagyrészében csak lefelé kell menni! Így is már eléggé elég volt nekem mára a bicajozásból!
Az egyik háznál végre tudtunk venni makadámia diót, az új kedvenc nasinkat! :) Amit már egy ideje szeretnénk venni, csak nem láttuk az utóbbi időben! Még egyszer Blantyreben vettünk prökölt-sózottan. Nagyon jó volt!
Csak hát ugyebár, ha valaki árulja az utcán, akkor valszeg az lopott áru, a makadámia erdőkből, amik kerítéssel, őrökkel vannak védve. (az úton Bvumbwe felé is van egy nagy)
Hazaérve kipakoltunk, majd kimostuk a ruhák többségét, hajat mostam, és jöttem gépelni. :)
Ennyi, de most tényleg. :)
