Március 18. Kedd:
K.-nak reggel küldött sms-t a Headteacher Nkaombe suliból, hogy ne menjünk, mivel nem fogunk ott találni senkit sem. Halasszuk inkább másik napra. Én visszaírtam neki, hogy vagy pénteken tudunk menni, vagy jövőhét kedden. Később jött a válasz, hogy akkor inkább kövi hét.
…
Este kaptuk az üzenetet Rebeccatól, hogy másnap 5-kor mennünk kell DAPP irodába, ahonnan majd Cedric elvisz minket Chilangomába. Végül sikerült kiókumlálni, hogy jött egy tanár dániából, s azzal kéne találkoznunk. A. tudott róla, hogy Leona tanára érkezik, de ahhoz nekünk mi közünk van? Próbáltunk beszélni Rebeccaval, hogy baromira nem szükséges mennünk, de ő azt mondta próbáljuk meg megbeszélni Cedriccel. Aki természetesen elérhetetlen volt…
Március 19. Szerda:
Szal reggel 5 után elvittek kocsival irodához. Ahol várhattunk arra, hogy kinyissák végre, megérkezzen Cedric, s még utána is vagy 1,5 órát vártunk, mire végre elindultunk Chilangomába. Ott aztán találkoztunk Tina-val, Lindesdorf-ból (vagy honnan). Ő ott a headmaster. Jó arc 40 körüli fekete csaj volt. Kár, hogy nem jött előbb, mert végülis adott pár ötletet, mit is, hogyan is tudnánk csinálni. Azért kellett vele ott találkoznunk, mert elkezdték felújítani a blantyrei repteret, tehát Lilongwéből kell majd továbbrepülnie Kongóba, hogy ott is DI-okat látogasson. S így csak 3 napos látogatást tudott tenni NHQ-ban, ezért nem utazott hozzánk Amalikába.
Aztán elbeszélgettünk Leonával is. Kicsit elképedtünk a között, hogy ott Dániában mennyivel másabb képzés folyik a DI-oknak, mint nekünk a CICD-ben! Sokkal kevesebb idióta taskok vannak, s sokkal több felelősséggel járó munka, diákok képzése, öregek otthona, vagy valami hasonló dolgokkal folyik a felkészülés. Szóval valami olyannal, amit legalább hasznosnak lehet ítélni, s használni lehet a projekteken is! Nem úgy, mint kibaszott CICD-ben.
Chihiro is visszatért a buszos utazásból, de nem volt annyira beszédes.
Aztán egész nap vártunk… Az új DI-oknak is volt találkája a nővel, meg utána Denis, Mariilis, Chihiro, Leona csapatnak is. Azt hittük, utána Cedric majd bevisz minket Shopriteba, de végül egy minibuszba zsúfolódtunk be, ami kb. körbement egész Blantyreben, ahogy kirakta a DAPP-os melósokat… Végül csak-csak tudtunk vásárolgatni, majd hazahozott az itteni kocsi. Ez után megfogadtuk, hogy megint valami hülye meetingre elmenni Chilangomába, majd egész nap várni, hogy este érjünk haza, nem! Elég volt az ilyen baromságokból! Ha nagyon fontos elmenni, akkor elmehetünk, de visszafelé tuti, hogy nem várunk semmilyen DAPP-os járatra, hanem biciklitaxi-minibusz-gyaloglás kombóval hazakerülünk!
Reggel írtunk sms-t Wilfrednek, hogy szóljon Thunga suliba, hogy nem tudunk menni.
Március 20. Csütörtök:
Délelőtt K.-val rendet raktuk WDMT irodában, meg összekészítettük a 19 sulinak való pakkot foci ruhákból, cipőkből. Kemény munka volt.
Délután mentünk volna Bvumbwe suliba, de mivel én rosszul éreztem magam csak K. ment egyedül. Én a tárolós szobánkban próbáltam relaxálni, meg gyógyulgatni, aludni (ami nem ment). K. meg találkozott a falusiakkal a suliban, ahol szintén elmaradt az olvasós klub. Aztán azon aggódtam, hogy ne essen baja, mert olyan villámlás-mennydörgés volt egész Amalika körül! Egy kicsit elkapott az esőből, de nem sokat. Szóval egész jól zártuk a hetet, 4 napi olvasós klub helyett 4 nap semmi.
Március 21. Péntek:
Reggel Wilfred hívott minket, mikor épp reggelit készítettem, hogy menjünk irodába. Mint kiderült, minden program ugrott, ami tegnap meg lett beszélve, mivel a japán nagykövetség érkezik aznap, tehát arra kell előkészíteni mindent. Mi mondtuk, hogy minket nem érdekel, már megvan a programunk, szóval pá!
Annyit azért segítettünk, hogy kipakoltuk a kiállítási cuccokat a WDMT-től.
De ez is milyen dolog már?! Megkérdeztük Wilfredet, mégis mióta tudott erről? Azt mondta, olyan 1-2 napja… és akkor mi a faszért nem tudta ezt is megosztani velünk valaki?!!!
Aztán rajzoltunk két posztert, az olvasós klubról, hogy a kölykök tényleg lássák is, tudják meg, hogy van ilyen! Mert volt egy olyan sanda gyanúnk, hogy lehet nem is mondtak nekik semmit, s így nem is érdekelte őket…
Bicajjal elvittük Chimkwende és Bvumbwe iskolákba. Útközben nehezen sikerült visszatartanom hányási ingeremet, olyan rosszul voltam, de nem akartam megint hagyni K.-t egyedül menni. Visszafelé vettünk Colat, ami kicsit segített, de ahogy visszaértünk, elfeküdtem aludni, ő is velem, mert már ő sem érezte magát jól.
Gondoltam rá, hogy talán malária, de hát alig fájt a fejem. Inkább úgy éreztem magam, mint aki lázas lesz. Fájtak az ízületeim, meg olyan furának éreztem a tagjaimat. Végül elkapott a láz, de aludtam rá. 6 körül felkeltünk, megnéztük a Sweeny Todd-ot, utána visszafeküdtem aludni. Rég volt már ilyen lázam. Mikor felébredtem egyszer, az egész hálózsák nedves volt az izzadtságtól, majd jól megfordítottam, hogy kifelé legyen a vizes része, s aludtam tovább. K. alig tudott aludni, szerintem a fél éjszakát olvasással töltötte.
Március 22. Szombat:
Eredetileg Limbe-be akartunk menni ma, de K. még mindig alszik, s már fél 11 van, szal nem hiszem, hogy megyünk. Lefürödtem, kicsit visszabújtam mellé, s most gépelem a blogot. Fejem még mindig fáj, de már nincs lázam, meg annyira szarul sem vagyok. Szerintem a sok alvástól, fekvéstől fáj a hátam és a nyakam is.
Kicsit elszaladt az idő azóta, úgyhogy bocsi, ha tőmondatokban mesélek csak (ma már csütörtök van).
Szerintem aznap K. elmosta a ruháink egy részét, de több dolgot nem nagyon csináltunk.
Du.-ra megint lázas lettem, s néha izzadtam mint állat, estére el is határoztuk, hogy ez már nem mese, el kell menni kórházba. Írtam is Rebeccának sms-t, hogy reggel elmehetnénk kórházba.
Vasárnap (23):
Reggel iszonyú fejfájás megint. Nem is tudom, olyan 9 körül végül elindultunk? Csak mi hárman, meg Rebecca, szóval aránylag hamar odaértünk. Útközben A.-t kidobtuk Limbeben, mert piacozni akart. Hosszas várakozás a kórházban, majd vérteszt. Ja 71kg vagyok! :) Érdekes, hogy most, amikor voltunk vasárnap ott, akkor nem is láttunk fehér dokikat, csak „helyieket”, oké afrikaiakat (ki tudja melyik országból, bár valszeg malawiak). Jó arc volt a dokim, de közölte, hogy +1-es maláriám van. Szedtem-e valami gyógyszert megelőzésre? Ó, hát persze mondom én!
De legalább már megértettem miért is voltam olyan retyerák szarul. Malária, hát végül csak el kaptam. Mondjuk mintha számítottam volna is rá. De nem is érdekel, az emberek többsége itt már többször is elkapta az élete során.
Kaptam rá gyógyszert (Lonart®-DS), amit három napig kell szedni, minden nap 2 tabit, amik között 8 órát kell várni.
Meg kaptam még Pharmadol-t (ami Paracetamol 500mg), ezt meg napi 3-szor két tabi. Ez legalább kinyírta a fejfájásom, ami egész végig kínzott. Algopirin szart sem ért ellene. :(
Gyorsan bevettem antimalariant is.
Hazaérve meg elfeküdtem, vagy már nemtom. De mostanra meg jó kis hasmenésem lett, hogy a bogyitól, vagy a maláriától… nemtom, de minden folyadékként távozott. :/
Enni meg alig tudtam, inni se nagyon volt kedvem.
Hétfő-Kedd (03.24.-25.):
Fejfájára keltem hajnalban, de bevettem a két fájdalomcsillapítót, s azzal ki tudtam vészelni.
Napközben feküdtem általában, mostanra eléggé elegem is van ágyban lenni, nem tudok mit csinálni ott, normális párnánk meg nincs, szal annyira nem is kényelmes.
K. hétfőn próbált eljutni Chimkwende suliba Reading Clubra, de olyan eső támadt, hogy inkább visszafordult, szegényke így is szarrá ázott.
Kedden meg A.-szal együtt mentek Nkaombeba, ahol egész pozitív érzésekkel tértek vissza az olvasós klubról. Rengeteg gyerek volt, valami 120, de jól zajlott, 2 tanár segített nekik. Visszafelé persze elkapta őket megint az eső.
Engem meg mindenki hívogat, Cedric, Wilfred, meg mindenki, hogy „hogy vagyok?”. Hogy lennék faszom? Gyógyulok, jobban vagyok, nem már csak a fejem fáj! Már elég idegesítő, hogy minden nap ezt kapom.
Lindától megtudtam, hogy igazából sokkal többet kéne innom, mikor maláriám van, de hát alig tudok enni-inni! Kényszeríteni kell! Válaszolta. Ja? Kösz.
Ja kedden volt itt az Unicef látogatóban (ezt most kivételesen már hétfő kora délután elárulták). De mivel csajoknak 10-re kellett menni suliba (nem tetszett az ottani tanároknak, hogy délután bent maradjanak csak úgy, így áttetették a klubot délelőttre), én meg szarul voltunk. Nem láttunk belőle sokat.
Annyi, hogy délután mikor már mindhárman itthon voltunk, Iben benézett Rebeccával hogy hogy vagyok, meg hogy vissza kéne menni szerdán szűrésre, hogy megtudjuk biztos meghalt-e az összes parazita a gyógyszertől.
Szerda (26):
Szóval olyan délután végül jött Rebecca, hogy mehetünk. K. már elment Thunga suliba RC-ra. Tehát egyedül mentem a sofőrrel, meg Rebeccával. Kórházban meghagyta nekem, hogy ha kérik a manit, akkor mondjam, hogy a DAPP fog fizetni mindent, aztán elment… Hamar sorra kerültem, aznap egy indiai csaj dokit kaptam, aki nehezen hitte el, hogy a doxycycline mellett elkaptam a maláriát, de beutalt vérvizsgálatra, ami szintén gyors volt. Viszont aztán… nem tudom mi történt, de megtelt a folyosó, s olyan egy-másfél órát kellett várnom, mire végre megint a dokimhoz kerültem. Kiderült még élnek a rohadék Plasmodiumok, tehát kaptam másik fajta bogyit (P-ALAXIN®), újabb három napos adag. Csak itt 3 tabi egyszerre, egy nap.
Visszafelé már nem tudtuk felszedni levelemet (amiről Cedric értesített két napja), mivel az iroda már fél 4kor vagy fél5kor(?) zárt. Utána be akartam még ugrani gyógyszertárba, ezért megálltunk Shopritenál, de olyan drágának tűntek a vitaminok. Végül B vitamin complexet, meg Moringa port (ez egy afrikai növény, ami nagyon sok mindenre jó és nagyon egészséges), valamint egy olcsóbb multivitamint vettem (ezek voltak a legdrágábbak, a multivitaminok olyan 8000kwacha, és akkor is csak olyan 30db-os), így is majd 5000-et fizettem.
Közben Cedric is felhívott minket kocsiban, s mondta lehet jobb lenne inkább bent feküdnöm egy éjszakát kórházban, s akkor kaphatnám az infúziós kinint, ami hamar kiírtaná a maláriát. Köszönöm nem. De amúgy is, miért nem ezzel kezdték? Vagy injekció, vagy folyadék kinin… mint, hogy bogyik. Nem akarok visszamenni kórházba, de sokkal értelmesebbnek tűnnek ezek a dolgok…
Olyan 7 után vissza is értünk Amalikába. Megint találtam valami újat az afrikaiakban: ezek éjjel (oké sötétedés után) is kint mászkálnak mindenfelé, mint a célt tévesztett zombik. De mi a francot látnak a töksötétben? Még a hold sem volt fent, csak csillagok!
K. sültkrumplival várt rám, meg a sztorival, hogy mi történt Thunga suliban. Azt mondta, ott alig voltak a klubban, max 40 kölyök, de tanár sem volt vele csak egy, és az is azt kérdezgette, hogy mi nekik, tanároknak a benefit (haszon) ebből az egészből? Hát erre még én is ideges lettem, nem csak ő, aki ott volt! S azt mondta többi suliban is kérdeztek hasonlókat.
Faszom mi lenne a hasznotok, köcsögök? Büszkén mehettek aludni, hogy a kölykök vették maguknak a fáradtságot, és szorgalmasan gyakorolva addig fejlesztik olvasási képességüket, hogy mikor elhagyják a sulit, úgy lépnek ki, hogy tudnak olvasni!!! Mint valami normális, tanult ember! Ha már a tanárok nem tudják megtanítani őket ilyenekre! Nem erre van a kibaszott általános iskola? Megtanuljanak számolni, írni-olvasni? Meg még pár dolgot. De nem, pont ezen a két téren sajnos elég satnyák az érdemjegyek. Bezzeg a biblia óra, na az kell! Tömjük a saját elképzeléseinket a szerencsétlen nebulók fejébe! Meg agrártudomány! Mindegyik a földeken nő fel! Nem értem én ezt…
A héten befejeztük az X-man pentológiát, tehát tegnap éjjel a Barakát néztük meg. Még mindig imádom azt a részt, amikor egy csapat férfi ülve tik-tik-tek-tek-elget! :) Tök jó buli lehet! :D
Csütörtök (03.27.):
Felkeltünk reggel, készítettünk reggelit paradicsom-uborka-hagyma és főtt tojás ledarabolt összekevert egyvelegéhez hozzátettük még a két kiskanálnyi moringa port is. Hát érdekes íze volt, de ehető. Ránézesre olyan, mintha spenótfőzelékkel kutyultunk volna. A moringa pornak meg olyan… nemtom, henna szaga van. :)
Most K. van szarul, szal visszafeküdt aludni.
Addig én meg legépeltem blogom.
Aztán kimostam alsóneműinket, mivel már nem igen akad, mit felvegyek, muszály volt megtenni. :)
Felsöpörtem nagyszobát is, mivel már kicsit idegesítő volt, hogy állandóan tiszta gané.
Rendet raktam gépemen, képeim között. (Elkülönítettem végre az űrképeket, az éjszakaiaktól, meg az északi fényeseket, meg azokat, amikre jobban lehetett mondani, hogy fantasy képek, mint igaziak.)
Most akartam nekiállni begépelni könyvemet, mármint jegyzeteimet belőle, mikor K. kijött, s nekiállt palacsintát sütni, ami sajnos lehetetlen itt, ezekkel az edényekkel (A. kipróbálta tegnap), de azért hadd próbálja csak, annál jobb, ha sikerül! ;) Palacsinta mindig jó! (csehül: palacsinka) :D
Sikerült is, amolyan mini, kis 5-6 centi átmérőjű karikákat kisütnie. S megettük csokipudinggal, banánpéppel. ;)
Aztán elgyalogoltunk Bvumbwe suliba, útközben sokszor majd megdögölve a melegtől. Izzadtam, mint a ló, de jól bírtam. K. rosszabbul érezte magát, fordult a kocka.
Odaérve, alig néhány kölyök focizik suli mögött, pár lézeng erre-arra.
Egy tanár jön, s mondja, hogy bocsi, de napközben kaptak üzenetet, hogy focimeccsük van délután valamelyik sulival, így nem lehetnek itt a diákok olvasós klubbra.
Mi a faszom?! Jött a gondolat, K. majd meg is fogalmazta, de csak leoltotta a tanárt, és megadtuk a számomat, hogyha legközelebb valami „fontos” történik, ne gyalogoljunk másfél órát a tűző napon feleslegesen!
Visszafelé Chimkwendeben vettünk Sobot, majd visszaérve csak ledögöltünk a fotelba.
Este megnéztük a Croods filmet megint. Tök jópofa, én szeretem! :)
03.28. Péntek:
Reggel felébredtem, hogy jön be a hideg a nyitott ablakon, amit tegnap reggel óta nem zártunk be… Egész hüvi volt most. Szomszéd mondja is, hogy a következő 3 hónap a hideg évszak. Nem is tudtam, csak annyit, hogy száraz.
Lejegyeztem, leírtam gondolataimat, amivel végre befejeztem a második fejezetet könyvemben 26 oldal A5-ös méretben), már csak be kell gépelni! ;)
A tegnapi moringás zöldségsalit megsütöttem tojással. Így se sokkal jobb… de ehető és egészséges.
Végül egy hét kihagyás után megint itt vagyok irodában, netezni.
És végre tök normálisan érzem magam, mint a malária előtt! ;)
