Elnezest, hogy ilyen sokaig nem frissitettem a blogom, de sajnos laptopom tonkrement. Most is angol billentyuzettel irok, de mar angliabol! Idokozben visszatertunk.
Csaladnak volt idom irni, de valamiert nem engedett belepni ide a rendszer afrikaban, masik geprol. Igy most bemasolom ide, amit nekik kuldtem.
Szerda van (majus 7), s ugymond vegeztunk itt a meloval. Legalabbis ma voltunk utoljara sulikban. A heten mar valszeg csak az irodaban fogunk pepecselni (posztereket kesziteni az olvasos klubrol a tobbi 18 sulinak is).
Nemtom meddig jutok, de megprobalom leirni mik tortentek mostanaban, megha csak ilyen angol billentyuzettel is tudom. Irodaban van egy laptop, amit az egyik suli kapott, de most itt van, mert volt vele valami problema, de legalabb tudjuk hasznalni, megha szar-fos windows8 is van rajta, ami nekunk total kinai... es itt sajnos meg elnek az weblap blokkok is, amit sajat gepeinken sikerult felulirni.Thunga suli eleinte 6 volt angol-, 11 chichewa konyvet olvaso kolyok, majd kesobb ez 12-re es 20-ra valtozott.
Egye-fene, ha mar eddig sem voltunk ott, akkor a mostani sem szamit, majd utso heten. Igy hat irodaban pakoltuk, kotoztuk ossze a konyvcsomagokat a suliknak egesz nap. Harry es Wilfred egesz nap sehol!
A hegymentebe valtas soran egy elhagyatott teamezo 3 meteres bokrainak alagutjan vagtunk at, egy gyonyoru dzsungelszeru erdobe. Az elso vizeseseknel lepihentunk kicsit a patakon atvezeto koveken, ahogy utunk is tartott.
Utana viszont 2-3m-es fuben haladtunk egyre feljebb es feljebb. Kesobb a fu is visszament normal mereture, ahogy megritkult, es egyre tobb lett a sziklas szakasz.
A latkep... lelegzetelallito volt!
Viszont! Az ut kurva nehez!
Mivel az utolso szakaszt (fene se tudja milyen hosszan, de nem volt rovid!) maszva, fucsomokba kapaszkodva, labainkat azokban es sziklakban megvetve kellett tenylegesen hegyet maszni! (ahogy K. mondta, de a jozan esz is azt diktalna, hogy nem viszunk fel tapasztalatlan hegymaszot ilyen utra, foleg ugy, hogy nem is kozoljuk veluk, hogy ilyenen kell keresztulmaszniuk! Kotel nelkul!)
Nem kerdeztuk, de nem is mondtak, hogy ilyen nehez feljutni (ezen az uton, mert a hegy masik oldalain vannak egyszerubbek)!
Hat lehet paran tudjak, de egy kicsiket teriszonyos vagyok. S amikor tobb, mint 1000m magasan, kezzel-labbal maszva, a sziklak koszigelleseiben es fucsomokban kapaszkodva kell felmaszni a hegygericre, alattam par szaz meter kurva meredek (szerintem volt vagy 70%-os) hegyoldal, leginkabb szakadek asit... Hat sokkal jobban elojott a teriszonyom!!!
De sikerult feljutni. Nagyreszt a sziklahoz lapultam, s igyekeztem meg csak se jobbra, se balra sem tekintgetni (hasonloan meredek sziklak, hasadekok), hat meg hatrafele-lefele...
A gerincen konnyebb volt a jaras, majdnem sik. Viszont a nap mar a latohatarra ert. Csodaszep naplementet nezhettunk vegig mikozben ezerfele, sokszor terdig-derekig ero pafranyok kozott gyalogoltunk a felhokbe.
Voltak ott tok kiraly pafranyfak is! Mint a dinos filmekben, kepeken levok, tudjatok na! :)
Szeles, huvos volt, igy gatyaszar le, pulcsi fel, igy gyaltunk bele a kodos (felho) ejszakaba.
Eloszor csak a felhok kode, kesobb az ej sotetje rejtette el az utat, de Simon jol ismerte, s sotetben is tudott minden vizmosast, patakot, lukat a foldben. Egy ido utan azt se tudtuk merre megyunk. Alice (aki a meredek sziklak elott mar sirt, hogy milyen nehez is az ut, es `mindig is atkozni fogja ezt az utazast` mondogatta. Tisztara elojott az elkenyeztett, egyke kislany oldala, amit mindig is sejtettem. A sziklakon meg utana a sotetben mar megnyugodott.) vilagitott a telefonjaval.
Este 7-re ertunk a Lichenya huthoz (ejtsd: Licsenya hát), ami egy pofas fahaz volt az erdo kozepen, nem messze egy pataktol.
A tulaj gyujtott nekunk tuzet a lyukban (kandallonak, de megcsak kemencenek sem neveznem), kaptunk matracokat, kesobb Simon kedvesen hozott meg nekunk par elnyutt, budos takarokat is. A-nak meg odaadta sajat halozsakjat.
A hidegrol sajnos igazuk lett, baromira faztunk egesz ejjel. Meg a takarok sem segitettek miutan a tuz kialudt. Talan telen faztam igy utoljara (hazon kivul).
Viszont gyonyoruen lathattuk a csillagokat, amikor kimentem cigizni. Szerintem meg sosem lattam oket ilyen tisztan! :) Csak hat alig parat ismerek deli felteke csillagkepei kozul, meg az Orion...
Majus 2, Pentek:
Fel 6-kor keltun, hogy egeszre megreggelizzunk es elindulhassunk. Az ejszakai fagyoskodas utan mar alig vartam, hogy felkeljunk, pedig nem sokat aludtam, par oracskat csak.
Fel-le gyaltunk a pafranyokkal, es a nagyon jopofa pafranyfakkal, fenyokkel, es egyebb tropusi fakkal benott dimbi-dombokon a 2800m koruli kopar hegytetok kozott! Hegyi patakok folott ativelo faronkokbol es lecekbol acsolt hidakon, a volgyeket borito dzsungelen at. Amiko vegre a nap is elert minket, a maradek hideg is kiszallt a csontjainkbol, ami a gyaloglas sem tudott felfuteni.
A fak... odakat zenghetnek roluk! Olyan leg-gyokeres, zoldes-szurke zuzmoszakallak logtak roluk sokfele... A kis feher, sarga, lila, es mindenfele szinben pompazo hegyi viragocskak! A bamulatos kopar, szurke csucsok!
Aki ismer, tudhatja, hogy mindennel jobban odavagyok a termeszetert, ezert a Mulanje sokkal tobbet nyujtott nekem, mint minden osszefoglalva Afrikaban!
Aki ismer, tudhatja, hogy mindennel jobban odavagyok a termeszetert, ezert a Mulanje sokkal tobbet nyujtott nekem, mint minden osszefoglalva Afrikaban!
A labaink hol fuvon, hol az erdok-mezok elhalt, puha szonyegen, hol kavicsos, kopar sziklakon vezetett. Az utobbin gyakran meg-megalltunk, mert itt is, mint eddig majd mindenhol Malawiban (hegyes-dombos kornyeken) tele volt a fold kristalyokkal. De itt olyan rozsakvar szeru feher-rozsaszin, hegyikristalyhoz hasonlo tisztan attetszo-atlatszo feher, vagy fekete (onixhoz vagy mihez hasonlo) gyonyoru kristalyokat talaltam!
Egy ido utan tobbiek is le-lehajolgattak felszedegetni oket. Gyujtottunk egy valaggal, a legszebb-legattetszobbek viszont olyan kicsik... :(
Mindegy. A problema ott van, hogy elvileg nem lehet kivinni orszagbol csiszolatlan koveket... remelem nem lesz belole problema. Mar kidolgoztunk egy tervet. ;)
Ezen az uton sok emberrel talalkoztunk, altalaban favagokkal, fugyujtokkel (sepruhoz), akik idefent dolgoznak a hegyekben.
Amikor elertunk a keresztezodeshez, a vezetonk valasztast ajanlott. Az ut haromfele agazott. Egyenesen tovabb levitt a hegyrol. Jobbra, ment tovabb a Chisepo huthoz es a Sapitwa csucshoz (chichewan azt jelenti: Ne menj oda!).
Balra viszont a Chambe hut es csucs fele vitt az ut, a Likagura Forest office fele. Ez a csucs nem olyan magas, mint Sapitwa, de a vezetonk itt azt allitotta, hogy konnyebb megmaszni. Raadasul a hutban van tuzelo es pokrocok is, nem igy a Chisepoban. A piheno soran meghanytuk-vetettuk a dolgokt es vegul arra jutottunk, hogy nincs kedvunk meg egy ejszakat szetfagyni, menjunk arra, aztan ha mar lattuk a csucsot eldontjuk.
Szoval balra folytattuk, eloszor meredeken felfele egy hegyre, a kilatas szemet konnyezteto volt! Hegyek es felhok csokoloztak a szemunk elott gatlastalanul. :)
Kesobb lefele haladva megerkeztunk Chambe huthoz, utkozben szemugyre veve a hasonlo nevu csucsot, ami lehetetlennek tunt, hegymaszo kepzes es kotel nelkul!
Itt az-az idiota Simon mondta, hogy ez is nehez (`mint minden csucs`), de nem olyan hosszu, mint a legmagasabb csucshoz vezeto. Hat mi arra jutottunk, hogy akkor mar inkabb lefele vegyuk az iranyt, s az ejjel mar otthon alhatunk.
Igy is tettunk. Utkozben sok turistaval talalkoztunk, feherekkel altalaban.
Ez volt az egyik egyszerubb ut, de szerintem meg igy is baromi faraszto lett volna akar ezen is felmaszni, hiszen lefele is az volt.
Egy patak folyasat kovettuk, ami kesobb zugokkal-vizesesekkel tarkitott folyova duzzadt (Likhubula) a hegyekrol letodulo sok viznek hala. Az egyszerubb, de lassabb utat valasztottuk lefele mar, mert mint Simon mondta, a skyline t nehez, de gyors. Nekunk viszont eleg volt a tegnapi nyaktoros, halalosan komoly felfele maszas is.
Egy ido utan megint a dzsungelben botladoztunk keresztul, elhagyva a hegyi florat. Gyokereken, koveken vetettuk meg labainkat, s kezunkkel is ezekbe es fatorzsekbe kapaszkodva jutottunk lefele.
Szep vizesesek mellett haladtunk, alltunk meg pihengetni.
Ahogy enyhebb lett a lejto, amolyan otthonihoz hasonlo, egyenletes hegyi uton haladtunk az erdon keresztul. A fak es novenyek massaga viszont fajon mart bele a szivembe a honvaggyal a Vertes hegyi utjai utan!
A hegyi vezeton, lehet malawii szemely (lassu, nem tud rendesen angolul, nem tud ertelmesen fogalmazni, a kommunikacios szintje is alacsony es kibaszott lassuuuu), de percre pontosan, minden helyet ismerve vezetett minket vegig, s delutan negyre (mint ahogy elore mondta is) leertunk Likhubula faluba. Az ottani irodaban kifizettuk a hut, amit hasznaltunk. Viszont ott parazs vita alakult ki A es en K elleneben, mivel ahogy hallottuk a hegyi vezetonk 3 napjat kene kifizetnunk, pedig csak kettot toltottunk egyutt! Nem annyira sok penz, csak viszonyitva ahoz, ami kapunk.
Egy hatar-kapunal vagy minel fejenkenti 100 kwachat is fizetnunk kellett atkelesre, majd megleshettuk a kezmuvesek portekajat. Ahol kedvesen mondogattak, hogy nezelodni ingyenes, tapogatni a cuccokat is, meg kerdezni is. Hat meg jo, hogy ilyen kedvesek es nem kernek mar ezert is penzt! Bazdmeg...
Falubol bicajtaxival mentunk vissza Mulanje Townba.
Varoskaban mikor elvaltunk, Simonnak vegul (egy kis szocsata utan, K miatt) a 3. napi berenek felet is kifizettuk.
Ugyanazt a minibuszt fogtuk ki visszafele is, amit tegnap hasznaltunk.
Thyoloban megint vettunk makadam diot utcai arusoktol (akik mindig korbealljak buszokat, mint mindenhol Malawiban). Nyamm-nyamm! :)
Kocsival - par telefon utan - kijottek ertunk uthoz es elvittek Amalikaba.
Es este hullafaradtan, de tisztan es felejthetetlen elmenyekkel gazdagon tertunk didergesmentes nyugovora.
Egyelore ennyi, mert vacsi mar kesz es menni kell enni. :)
Kovetkezo napokban remelem valamikor meg le tudom gepelni az azota tortent dolgokat is.
Addig ennyi olvasnivaloval kell beernetek! ;)
