Már régóta le akarom írni, de saját gép nélkül nehéz rászánni magam.
Most egyik sulis gépet használom, aminek a billentyüzete magyarra van állítva.
Szóval:
Május 14.-én hajnali fél 5kor indultunk volna, ami végül 45 lett, de mindegy. Így is könnyűszerrel odaértünk időben a buszhoz.
Moses (a headmaster Amalikának) is ugyanazzal a busszal jött Lilongwebe valami meetingre.
Négy és fél óra buszuzás után megérkeztünk, majd kb egy óra várakozás, meg pár sms és telefonhívás után végre taxis is megérkezett.
Addig is vagy egy tucatot kellett elhessegetnünk, mondván nekünk van taxisunk.
Végül egyik nem akart lekopni, szóval elbeszélgettünk vele, s kiderült, hogy ő elvinne akár 11 ezerért is a lodge-ba, másnap meg reptérre.
Mikor megjött a sajátunk, hamar kifaggattuk, hogy még mindig 18k-ért akar-e elvinni, de gyorsan lejjebb vitte az árakat, mikor megmondtuk, hogy akkor megyünk a másikkal. Végül 14-ben kiegyeztünk.
Mufatsa Lodge-ban szálltunk meg, ahol odafelé úton is.
De most egy háromágyas szobában, mert az olcsóbb volt.
Mivel ilyen jót spóroltunk, így elmentünk bevásárolni reggelit, vacsit, meg még pár szuvenírt is tudtunk venni a piacon. Késői ebédet egy étteremben ettünk. :)
Este valami sorozatot néztünk (The IT crew asszem, vicces volt), és ittunk hozzá borocskát. :)
Május 15.
Csütörtök
Megreggeliztünk és lefóliáztuk a nagy zsákokat, amiket feladunk majd poggyásznak. Fél 10 előtt odaért a taxis, s kivitt reptérre.
Becsekkolás röhejes volt, akárcsak az átvilágítás is.
Nekem még sikerült jegyet kapni, többieknek kézzel írták, mert meghalt a rendszer. Hálisten mi voltunk az elsők a sorban, mivel jóval idő előtte érkeztünk! ;)
Bent fasza volt, még cigizni is lehetett. Volt egy pofás lelátó, ablakkal. De egy részen nem volt üveg, csak derékig érő korlát, s ott volt dohányzó rész. Gyorsan letelefonáltam a maradék pénzt kártyámról. Ahogy többiek is megpróbálták, K.-nak nem sikerült így sem. :)
Repcsihez menet, mármint lenti váróba, vagy mittomén hogy lehet mondani, fémdetektor, személyi poggyászra asszem még volt röntgen, meg tapizás.
A tegnap vett öngyújtómat kidobatták velem, mert hogy veszélyes felvinni gépre. Viszont gyufát fel lehet... most mi ez? Európában pont fordítva van! Ki is akadtam kicsit... no mindegy, volt még egy a nagytáskámban.
Odalent nem lehetett cigizni, viszont visszamehettem, visszakaptam odakint gyújtóm, s ott tudtam.
Most nem kellett kigyalni repcsiig, hanem busszal kivittek.
Mindig is elcsodálkoztam rajta és imádtam, hogy olyan hihetetlen formájú hegyek vannak Malawiban, mintha valaki csak fogta és felcsippentette volna őket a földből. :)
Persze hogy elment a rohadt gép Blantyrebe! Szal ezért volt hosszabb az utazás, mint odafelé... és Asa nem "tudta" átváltani jegyet hogy onnan indulhassunk! (ezért vettünk drágábbat, egy cégen keresztül, hogy lehessen időpontot, stb változtatni... de mindegy)
Blantyreben majdhogynem a házat súrolta a szárny, úgy beállt oda a repcsi, viszont majdnem kiürült, tehát helyet tudtunk változtatni.
Felszálláskor láthattuk az NHQ-t a levegőből, meg amiket csak odalentről láttunk. Malawi gyönyörű még a levegőből is! :)
Útközben egy darabig ablakra tapadtam, mint mindig (mint valami kocsiablakra ragasztható plüssfigura) :D aztán meguntam. Lehet lassan megunom ezt a repülgetést, annyit csináltam már... :D
Etiópia felé, most végre láthattuk a Kilimandzsáró fennséges hófedte csúcsait is! Gyönyörű volt!
Meg Addis Abeba előtt még villámokat is láttunk a felhők között.
Leszállva, gyorsan megkerestük a helyet, ahol A. és K. kaphattak nyomtatott jegyet angliába. (mivel csak etiópiáig kaptak írott jegyet).
Majd vártunk többiekre.
Kb egy óra múlva befutott a zambiai csapatok is. Jó volt velük újra találkozni, meg fél év után magyarul beszélni (mármint személyesen, skype-on néha sikerült elkapni valakit, de az nem ugyanaz)!
Utánuk 30-40 perccel jött a botswanai duó.
Volt nagy szerelem! :) (Filipe és Adéla fél év után látták egymást)
A cigis-fülke egy nagy röhej volt. Üveg falak körül, tető-elszívás semmi. :D
Szóval mindenhol lehetett érezni a cigifüstöt.
Viszont becsekkolás után már nem tudtunk cigizni. Egy jóval nagyobb gép jött, s végül kipróbálhattam milyen is, ha mindenkinek van személyes monitora, ahol kedvére lesheti merre jár aktuálisan a repcsi, s milyen magasan, sebességges, stb...
Még filmek, zenék, játékok is voltak rajta! Nagyon király volt!
Viszont az ablakokon is volt valami elektromos sötétítő, s mivel nem sikerült melléjük ülnünk, így végig sötétben utaztunk, csak anglia felett világosítottak be.
Május 16
Péntek
Reggel 6 előtt (helyi idő) megérkeztünk London Heathrow reptérre.
Az egyik DI értünk jött kocsival, el tudta vinni az összes táskát, meg olyan ügyesen pakoltuk meg a kocsit, hogy még 5 ember tudott vele menni. Szal mi, maradék többiek 6-an mehettünk Megabusszal, ami délután ment.
Így tehát elmentünk British Museumba, de nem voltak ott a nagy dínó csontvázak, mint ahogy hittem. Viszont sok gyönyörű, felbecsülhetetlen értékű történelmi műremeket loptak össze az angolok mindenhonnan a világ körül!
Botrányos!
Viszont így láthattam még a Rosette-i követ is, ami alapján sikerült megfejteniük a történészeknek a hieroglifák jelentését! ;)
1 után ment vonat, azzal utaztunk East Midlands Parkway-ig, majd onnan busszal Hullba, ott már vártak DI csajok, s kocsival CICD-be.
Fura volt látni a sok ismerős (egy évig azért sokszor láttuk) helyeket!
Meg jó volt végre személyesen találkozni egymással, sokat beszélgetni, megosztani a dolgokat egymással!
A mozambique házban kaptunk szállást.
Minden "tanár" jófejként, kedvesen üdvözölt, de igazából lehetett látni és érezni is, hogy leszarják, hoyg ott vagyunk.
Május 17, szombat
Fura visszaszokni a CICD-s hülye, lassú, régi szokott kerékvágásba. Mi meg attól féltünk, hogy minden olyan gyors lesz afrikával szembesítve.
Az idő szeret minket az tuti! Olyan jó kis idő van! Majd ugyanolyan mint Malawiban. :)
5-ösben elgyaltunk Withernseabe, s tengerparton ittunk egy kis borocskát.
Este volt nagy buli erdőben, majd midnenki ott volt CICD-ből, mármint Gaiak, DI-ok, mi. :)
Másnap egyik társunk elindult hazafelé.
Hétfőn a következő, A. azért nem kár. :D
Asszem szerdán, vagyis tegnap G. is, Birminghambe, dolgozni Birgitéknek. Ők amúgy itt akarnak maradni, C. és T. meg G. is.
Ma megjött a kamion, tehát G. is megy majd haza azzal magyarba.
Nekünk meg van még 11 napunk! ;)
Már majdnem...
Még egy gondolat:
Európa a kultúra igaz? Rohadjanak meg! Afrikában van begózó hely a reptereken, itt még a közelében sem lehet, a parkolóban! :)
Ja és hogy ki ne hagyjam: Nem tudom konkrétan miből és hogyan (és nem is akarom tudni!) csinálják, de a repcsin felszolgált kaja valami isteni volt! :D És ezzel zárom is utazásunk történetét.
