Szombat (04.05.):
Aznap A.-szal elmentünk Chilangomába hátha ki tudjuk szorítani belőlük az ellátási pénzünket, amit még nem kaptunk meg. A zöld kocsi dugig volt emberekkel, kb. 7-kor indultunk és olyan 11-re értünk oda, mivel még ezer helyen megálltunk Limbében és Blantyre-ben is… (kitenni-felvenni valakit, a többiek vásároltak valamit, stb…)
Az NHQ-ba érve kiderült, hogy az-az ember, akitől kéne kérnem a lét, nincs is ott!
Harry mondta, hogy általában Chimemwetől kéne kérni, de ő most beteg, tehát maradt Harrison, aki meg bement a városba, hogy rohadjon meg!
A.-nak se volt jobb dolga, nem tudták neki adni a pénzét, végül Linda kölcsönzött neki 20k-t…
De hálisten nem kellett egész nap ott szobroznunk, mint általában, mivel 2 körül végre vissza tudtunk indulni. Blantyre főpostájánál találkoztunk Harrisonnal, aki leperkálta nekem meg K.-nak az ellátmány manit, igaz a WDMT-ös plusz 20ezret nem kaptuk meg… még mindig. (amikor írom: 04.12.)
Aztán kirakattuk magunkat Shoprite-nál, hogy beshoppingolunk, 40perc mondták. Olyan 3 óra várakozás után megjelentek!
Estére haza is értünk.
K. azért nem jött velünk, mert megbeszéltük, hogy minek, amikor elég egy ember is felvenni a pénzünket.
Ő meg itt megcsinálta az előadást a HIV-ről (sok lapra rajzolta, nyomtatta ki a dolgokat), meg a tábornak a tervén dolgozott.
Vasárnap (04.06.):
K. 26. szülinapja volt!
Az volt a terv, hogy sokáig alszik én meg ágybareggelit viszek neki, de nem bírt aludni, én meg akkor még mostam a ruhákat (ja utána jött az eső, hogy rohadjon meg!). Mire befejeztem ő már fent volt, de ruhamosás előtt bekészítettem mindent, reggelihez és ebédhez is.
Szóval kisütöttem neki valami kolbász-szerűséget (puha, nyers husi, valami bélben, vagy miben), meg zöldségköret, meg az ő speckó barna kenyere. Aztán felmentünk internetezni, meg hogy kinyomtassunk még pár poszternek való cuccot az országainkról szóló előadáshoz.
Mikor visszajöttünk, én elkezdtem készíteni az estebédet, őt meg bezavartam a szobába, hogy ott olvasgasson-játsszon gépemen, de ne jöjjön ki.
Szép meglepi kaját készítettem neki, aztán megettük és alig bírtunk mozdulni. :D
Késő délután nekiállt esni az eső, meg olyan hideg lett, hogy hosszú ruhákra kellett váltani.
Hétfő (04.07.):
Itt tegnap délután nekiállt szakadni az eső, később elcsitult, de egészen reggelig esett.
Majd megfagytam este is, meg reggel is mikor kimentem cigizni, így pulcsiban, hosszú gatyában, zárt cipőben mentünk ifjúsági házhoz, ahova Richard kb fél óra késéssel megérkezett. Mondta, hogy már tegnap elhozta a kaját, s itt van a TTC konyhájába lerakva. Vett 100kg kukoricalisztet, meg 8kg rizst, meg 4kg cukrot (hogy a kölykök tudjanak inni teát. Mondom mit? Teát. Forróvíz+cukor=tea... ja, kérem szépen az nem az! De itt annak számít... Mindegy, majdcsak örülnek annak is.)
Gyerekből egy szem sem jött, valószínűleg az eső miatt.
Talán délutánra megjönnek, vagy csak holnap... :(
K. kicsit kiábrándult emiatt. Arra számítottunk, hogy késni fognak, de hogy egy egész napot! Ez kiábrándító!
Már nem emlékszem mit csináltunk délután, de szerintem neteztünk, ha akkor még volt, mert azután a héten semmi netünk sem volt!
Még most sincs… :(
Kedd (04.08.):
9 után megjöttek a gyerekek, de csak 10, s csak Nkaombe suliból. A DAPP tanár elkísérte őket, hogy tuti idetaláljanak.
Mint kiderült, legalábbis Richard erre spekulált, hogy ő 8-at mondott sulikban, szóval talán ők 8.-ára értették, s nem reggel 8-ra.
Előadtuk a prezentációinkat az országunkról, kicsit beszélgettünk velük, mivel érdekelte őket sok minden. De nem nagyon beszélnek, viszont van egy srác, aki 17 éves. Na, ő szövegel helyettük is!
1-re elkészült az ebéd. Kölyköknek nshima, mi kaptunk rizst és szóját. Délután játszottunk velük kisebb játékokat a teremben, ahol voltunk, mivel megint esett az eső.
Előtte még készítettek és előadták nekünk, mit tudnak Malawiról.
Játszottunk: székfoglalóst, szoborjátékot, rajzolniuk kellett becsukott szemmel, sugdolózós (rádió, pletyka-sor).
Fél 3-kor hazaküldtük őket.
Szerda (04.09.):
Kölykökkel megbeszéltük, hogy 9-re jöjjenek, persze Richard is kb. akörül jött, jó malawii szokás szerint olyan fél óra késéssel mindenki megérkezett.
Délelőtt rövid játékokat játszottunk, mert végre jobb idő lett, mégha még mindig hűvös is volt.
Halász és a halak, Kórházas fogócska, Vak nagyi, Futás a varázslóhoz (fagyasztós játék), Rabszolba és mester (mi tolvaj és rendőrre változtattuk, mégiscsak Afrika…).
Kajára ők is rizst kaptak, szardíniával és szójával, mink is. :)
Délután megnézettük velük Sir David Attenborough A növények titkos élete filmjét, amit nagyon unalmasnak találtak és végigpofázták, ami meg minket tett nagyon idegessé!
Aztán megnézettük velük a Frozen rajzfilmet, amit pár nappal azelőtt néztünk meg este, egy új WaltDisney rajzfilm, de elég jó! Őket ez sem kötötte le annyira.
Aztán megpróbáltuk nekik megtanítani a „Ki nevet a végén” játékot, de nagyon nehezen ment!
Szerintem még életükben nem dobálóztak dobókockával sem… :(
3 körül hazaengedtük őket, aztán megelőzve a gyerkőcöket elmentünk boltba olajért, kenyérért és paradicsomért. Visszafelé találkoztunk párral, akik arrafelé jöttek Richarddal. Baromi lassan gyalogolnak itt az emberek!!!
Csütörtök (04.10.):
Ma program délelőttre az volt, hogy rajzoltam nekik kincses térképet, amit K. jól megkormozott-pörkölt, hogy jobban nézzen ki, s oda kellett találniuk, ahol az „elrejtett kincs várt rájuk”.
Kinéztük azt a magas hegyet, ami nem messze van innen, s ahol voltunk is K.-val még a december körül.
Hát ez sem volt olyan egyszerű… rögtön az elején kapásból a másik irányba indultak el, és amikor próbáltunk nekik rávilágítani, hogy még baromira nem keltünk át a patakon, akkor váltig kitartottak afelől, hogy de igen. Aztán mutatták is, hogy azt nézték annak, amikor az úton átfolyott az esővíz… :S
Végül kioktattam őket térképolvasásból, de még így is félrementünk párszor!
A tea birtok házánál megpihentünk egy húsz percre, addig K. elosont a kinccsel, hogy elhelyezze a sziklák között.
A. meg én maradtunk a kölykökkel, s folytattuk utunkat.
Végül nagyjából odaértünk, ott megbeszéltük, hogy az őrnek kéne kérdezni valamit, hogy be tudjon jutni a kincskereső banda, K. felment a domb felére és megkérdezte tőlük egyenként, hogy mi a mi nevünk. Odafent azt is nehéz volt elmagyarázni hogyan is kéne keresniük a kincset. Aminek megtalálása körül is volt egy kis harc, hiszen nem tudták elosztani egymás között, amikor direktbe 10 volt mindenből, ahányan voltak!
Visszafelé már én vezettem.
Kajára odaértünk.
Délután el kellett készíteniük a saját „Ki nevet a végén” pályájukat, amit nem tudtak befejezni és ezt is bonyolult volt megérteniük, hogy hogyan is kéne lemásolniuk K. tábláját…
Én közben belefogtam, hogy fa dobókockákat farigcsáljak nekik, aztán mire két-három óra alatt kettőt tudtam befejezni, beláttam, hogy nem megy annyira ez…
Péntek (04.11.):
Délelőtt focizhattak. Harry felfújta nekik az egyik WDMT-s labdát (ami majd egyszer eljut a sulikba), s azt rúghatták volna ebédig.
K.-nak fájt a feje, tehát elfeküdt, mi meg A.-szal kint maradtunk, én az új könyvemet John Scalzi: Vének Háborúja-t olvastam telómról. Viszont a szünet után, alig maradtak ott, a többiek megunták a játékot. Tehát elhatároztuk, hogy ketten előadjuk nekik a HIV prezentációt, amit K. készített, s aztán ebéd után mehetnek haza.
Nem volt rossz, igaz sok mindent tudtak már, ami nem meglepő, hiszen olyan országban élnek, ahol azért elég sok ember fertőzött ezzel a vírussal, tehát hallhattak már egy-két előadást, sőt némelyik suliban HIV klub is van!
Este sajnos befejeztem a Vének Háborúját, a legjobb sci-fi könyv volt, amit eddig olvastam!!!
Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti ezt a műfajt! ;)
Szombat (04.12.):
Elérkezett a nagy olimpiai játékok napja! Richard jól megijesztett minket, mert mondta, hogy beszélt a környéken lakó fiatalokkal, s innen jön majd 25, onnan meg majd olyan huszonpár, meg az a tíz, aki egész héten itt volt! Végül azért nem volt olyan ijesztő mennyiség. Csak 40 kölyök játszott.
Jöttek még többen is, de 9 óra helyett sokan így is késtek, 10-kor meg elkezdtük a játékokat, s a késők le voltak szarva!
3 csapatra osztottuk őket, Junior Boys (fiatal, kicsi fiúk – olyan 12 éves körül), Senior Girls (csajok. 6 volt), Senior Boys (többi nagyobb fiúk).
10 játékra volt ötletünk, végül csak 8-at játszottunk, mert elkezdett esni az utolsónál, meg amúgy is még haza is kellett érniük.
Felsorolom őket:
1. Célba-dobálás:
K. lement a patakpartra, s homokból és széles celluxból készített 5 labdacsot.
Első játékra rajzoltunk a földre 3 kört, s ebbe kellett beletalálniuk, 5-ször próbálkozhattak.
2. Futás kanálon krumpli szállítása közben.
3. Ki tud messzebbre dobni nehéz kövekkel.
4. Sprint.
5. Párban futás, összekötött lábakkal.
6. Emberi talicska.
7. Távolugrás.
8. Rákfutás (hátrafelé) – Lányok fél lábon ugráltak a szoknyájuk miatt nem akartak rákban mászni (mert felcsúszik).
Némelyik nagyon jó volt ebben vagy abban a játékban, de összességében úgy nézett ki élvezték a dolgot, sokat nevettek, főleg azokon, akiknek nem sikerült valami, vagy kisebbet dobtak.
Aztán focizhattak egyet, mi meg visszavonultunk számolni a pontokat, meg megírni az okleveleket, (amiket előre megszerekesztettem-kinyomtattam-körbevágtuk).
Összeszedtük az ajándékokat is, amit összeállítottunk a fundraising-elt cuccokból, meg szappanból (amiből túl sokunk van), meg 4kg cukorból (amit szintén WDMT-től kaptunk), meg pár pólót-blúzt (amit még Angliában gyűjtöttünk afrikára) és felmentünk a hallba.
A kölykök addig focizhattak, még esőben is rúgták a bőrt, nekünk kellett ráüvöltenünk, hogy jöjjenek.
Felolvasgattuk a neveket, átadtuk az ajándékokat.
Azoknak is készítettem oklevelet, akik nem az első 5-be este, meg kaptak még ők is egy-egy kisebb csomagot (3 italpor, egy cukorka, nyalóka, lufis-síp).
Az arcokon semmiféle öröm, csak olyan… nem is tudom.
Hangosak voltak, leszarták szinte mit mondtunk, és senki sem tűnt boldognak, még az első 3 sem! Pedig ők ruhát is kaptak!
Nem értjük mi ezeket…
De végre vége! És megcsináltuk és túl is éltük! :)
Vasárnap (04.13.)
Nem sok mindent csináltunk, jobbára csak pihengettünk.
Mivel kiolvastam a Vének Háborúját nem volt mit olvasnom, tehát nekiálltam Hobbitnak.
Hétfőn be is fejeztem, ma (kedd) már a Gyűrűk Urát olvasom. Mennyi mindent elfelejtettem mindkettőből. És igazuk volt az embereknek, akik azt mondták, hogy súlyosan elbaszták, elferdítették a Hobbit filmet. Hát tényleg!
Viszont erről a hétről majd legközelebb írok blogomban, jövőhéten. ;)
