Boldog Új Évet ismét! ;) (talán utoljára mondom) :)
Nálunk ma rohadt meleg van, tegnap hűvöske volt.
Hol esik, hol nem... ma még nem.
Tegnap esett, nem sok, de hideg az volt, áram meg nem. Egész délután-este...
Szóval.. 3.-án írtam utoljára... mikor is volt az már... Meg kell erőltetnem magam, ha vissza akarok emlékezni -főleg időrendben-, hogy mik is történtek (annyira nem sok).
Naszóval:
Január 4:
El lett határozva, hogy elmegyünk Bvumbwe (egyszerűen nem tudom melyik a w...) piacra. Persze később indultunk, mint terveztük, mert este beállított Maona, a volt japán DI, aki már egy hónapja afrikát utazza a projektje befejezése után. Nálunk aludt, meg még pár éjszakát.
Beszélgettünk vele, így a tervezettnél később indultunk el. Fel a dombra, majd lekanyarodva az útra, amint már kétszer mentünk kocsival, így nagyjából emlékeztem, de egyszerű volt, s könnyen oda és vissza is találtunk.
A piac valami fenomenális.
A falu olyan egyutcás falu, mint ami otthon is sok van, viszont úgy a közepétől kezdődik a piac, s mindenhol bódék, és nyitott (amolyan western stílusú) házak vannak, ahol lehet venni minden földi (afrikai) jót. :)
Vettünk rizst, babot, húst (utoljára), zöldségeket, kötelet, szögeket, stb...
Viszonylag olcsó volt. Viszont amikor rákérdeztünk a textilre (ami olyan nagy kendő szerűség, és minden nő szoknyaként magára tekerve hordja itt) először 3800 kwachát mondtak! Oké... bye...
Következő már csak 1600... ugye mekkora különbség?
De nem volt annyi bátorságunk, hogy vegyünk is. Ki tudja, lehet még ez is tripla árban, amolyan azungu árban van... A bizonyosság kedvéért először meg akartunk kérdezni valakit, hogy általában milyen árban van... (kiderült olyan 1300).
Odafelé találtunk egy kaméleont, és átsegítettük az úton, mert a bringataxisok simán átmentek volna rajta, mi addig feltartottuk a forgalmat, míg átslisszolt a bokorba. Láttunk másik két laposkaméleont is.
Húsvétel... na az egy olyan kisebb horror volt, legalábbis kedvesemnek...
Kis házacska, nyitott ajtó-ablak. Bent félbevágott marhák lógtak a plafonról, fej-bőr-stb nélkül. Csak csont-hús. Vettem fél kilóval. steak húst (az volt a csont nélküli - 1500/kg. Megjegyzésként: tele volt csonttal és minden más undorító mocsokkal). A srác hosszú egyezkedés, és két másik boltos, vagy vevő (ki tudja, itt még az is lehet, hogy egyszerre a kettő) fordítói segítségével. Annyira nem volt sok légy odabent, mivel hűvös volt, de rettentő büdös. Később odahaza konstatáltam, amikor kibontottam a húsos zacsikat, hogy valószínűleg a marhahúsnak van ilyen szaga.
Az volt még nagy mutatvány, amikor kértem még egy zacsit, hogy abba pakolja a srác a húsos-zacsit, mivel tiszta vér volt kívülről... Nehezen, de sikerült megértenie, először azt hitte egy másik adagot is kérek. Végül a táskámból kivettem még egy zacsit és abba is beleraktam, mivel a hentes nem nagyon mosott kezet (csak megtörölte egy véres ronggyal), így ez is véres volt.
Viszont a ruhák, a cipők!
Istenek!Milyen árakban vannak! Hihetetlen! Vadonatújnak kinéző farmereket lehet kapni 100kwachaért! (az eladó srác kiáltozta szét 100-ért a farmer! Vicces volt, mikor meglátott kettőnket, fehéreket egyből 200-ért a farmer! De akkor is olcsóóóóó, szinte semmi!)
Nem vettünk. Cigit is csak két dobozzal, s otthon realizáltam, hogy mozambiki cigit kaptam. A nagy paradoxon, hogy még olcsóbb is volt, mint a helyi, mikor Malawi Afrika ezen régiójában a legnagyobb dohány exporter!!!
Az íze hasonlóan szar, mint a többi, de olcsó... 350 kwacha... A helyi legolcsóbb 430.
Visszafelé először csak baromi erős szél, majd elkezdett esni. Megálltunk egy téglakerítés oltalmában, de végül elindultunk, mikor beláttuk ez nem fog elállni. Sajnos csak mikor már eláztunk, jutott ezsünkbe, hogy nálunk vannak az angliából hozott esőkabátok, tehát felvettük a poncsókat, és így sétáltunk tovább a szakadó esőben és a tépő szélben.
Olyan fél-1 óra után elállt, és hamar elkezdett tisztulni a levegő. A legnagyobb, hogy mikor elállt egy kicsit a szél, akkor lehetett látni a párafelhőket, ahogy elpárolgott a talajról, a növényekről az eső és szállt felfelé!
Sajnos a szél kitartott, amíg elfútta a felhőket, aztán meg baromi meleg lett.
Meg találkoztunk egy nagy rákkal is! Az volt a legmeglepőbb! Hát honnan a fenéből jött ez?! A környéken nincs is tó... csak patakok.
Út közben még találkoztunk leszakadt kábellel, ami a földön hevert (rögtön a kidőlt fa után, amin vagy 6 sebeskezű falusi férfi dolgozott machétával, meg baltával). Mivel az előttünk haladó nőcsapat mezítláb sétált és nem haltak meg, így bátrabban mentünk el mi is az áramkábel sárban fetrengő méterei mellett. Ha mezítláb a vizes talajon őket nem vágta meg az áram, akkor már minket a gumitalpú cipőinkkel már csak nem fog!
Visszaérve megmostuk, felaprítottuk zöldségek egy részét.
