Hajnali kettő. Felébredtem, hogy már megint azok a dögök hangoskodtak a tető alatt. Ja róluk még nem meséltem. Van valami szomszédságunk a fém hullámlemez és a fa álmennyezet között. Valószínűsítjük, hogy valami egérszerű rágcsálócsalád lehet. Sokszor napközben is rohangálnak, neszeznek, vinnyognak. De az utóbbi éjjeleken felébredünk rájuk, mert vagy fél óráig vinnyognak pont az ágyunk fölött! Tegnap csak kiabáltam, tapsoltam, ma már kipróbáltam a „szandált vágunk a plafonhoz” régóta egyetemeken edukált módszerét. Hát nem jött be, a kis rohadékok még mindig vinnyogva-neszeztek! Mindegy is, mert utána megint rákezdett az eső, ami elnyomta a hangjukat. Megint szakad. Vagy legalábbis úgy tűnik a fém tetőről jövő hangos dobogásból. Felváltva, hol szakad, hol meg éppen hogy csak csöpörög. Ez az esti program. Ja meg no áram. Egész délután-este nem volt semmi, most bezzeg felkelek 2 órakor és van áram… Gondoltam cigizem egyet, aztán majd írok. Az áram hiányában a tekerhető zseblámpáinkkal menőzünk itten egymásnak a házban, meg a villámok fel-felvillanó fénye volt még világítás. Mert, hát nem vettünk gyertyát az utóbbi két alkalommal sem, mikor Shopriteban voltunk. Oké, alkar hosszúságú, 6-os pakkjaik vannak, s nem is olyan olcsó, de vazzeee… sokkal kényelmesebb, mint itt szarakodni, tekergetni a lámpát… majd legközelebb már veszek.
Hétfőn elvileg megyünk Blantyrebe megint, malária tesztre. (kötelező mennünk minden hónapban, „tanáraink” kikötötték a CICDben.) Még le kell zsírozni Maggievel, de csak nem lesz probléma.
Végre kaptunk programot arról is, hogyan töltjük majd karácsonyi szünetet (lásd alább).
De először az utóbbi napok eseményeiről írok. :)
Asszem arról már írtam, hogy 7.-én elmentünk megnézni a környék egyik kiemelkedő dombját, milyen a látkép, lőttünk sok fotót, izzadtunk sokat, és tanultunk újat: mindig vigyél magaddal vizet Afrikában. :)
Vasárnap igazából nem csináltunk sokat, K.-val elgyaltunk boltozni. Persze az út során Thunga faluba, van vagy 3 kis bódé-ház bolt. Mind zárva. Az utolsó, ami inkább hasonlít kocsmára az nyitva volt. Bent sötét, piaszag, pár részeg. A pult fölött plafonig csibeháló, a közepén van csak egy méteres hézag, ahol ki lehet adni, a választott termékeket. A mellettem álló részeg persze asszisztált mindenhez, s végül még meg is akarta hívatni magát valamire (amit természetesen nem értettem, de nem is érdekelt), amire nem hívtam meg. Vettünk zsömle szerűséget darabja 50MK, 10db-os zacsi 500. Meglepő, édes volt, de finom. Vettünk még üdítő port. Az ananászos, kólás, málnás, narancsos. Nekem az első kettő jött be. Csajoknak leginkább a kóla. Persze a kofolát jobban hiányolják. :)
Bocs, kis félbeszakítás:
Most voltam kint cigizni. Fasza az egész udvar víz alatt áll. Villámok világítják be néha a tök sötét éjszakát, és tiszta víz minden, odakint. Úgy érzem nagyon jó, hogy van álmennyezetünk, mert ha nem lenne… nem tudnánk aludni. Ha már egy kicsit is esik (nem csak csöpörög) néha olyan, mintha géppuska tüzelés lenne, vagy nem is tudom száz madár szteppelne a tetőn. Persze ma mostam, és most esik, egész délután-este-éjjel. Már fél 4 van, persze a kakas már 3-kor fújta az első ébresztőt. Ja igen, meséltem már az itteni rendszerről? 3-kor riaszt elsőként a kakas, ahogy közeledik a hajnal, egyre többször. Persze 5 körül felkelnek a szomszédok is, és nekiállnak bömböltetni rádiót, vagy csak zenét. Hol a szemben lévő család (3 kis srác, max 10 évesek, egy csajszi, aki szerintem olyan 16, egy másik csaj, akinek nem tudom belőni a korát, és persze kopasz is, malawi stílusba, meg a fater, aki a DAPP-nak dolgozik.), vagy mellettünk Maggie. 7 körül a kissrácok, csajszi(k) elhúznak suliba. De már 1-2 körül vissza is vannak és onnantól ők hangoskodnak. A kissrácok visongatnak, dobolnak a lavórokon, a kakas nyomja egész nap. És este 9 körül általában még megy a tv, vagy zene. Persze ma áram híján csendesebbek voltak. :) De azért ment egy kicsit a rádió, szerintem elemes.
Vissza a történésekhez. ;)
Öööö… Á! Hétfő.
Reggel mentünk kajálni, majd vissza táskákért, mert megyünk sulit látogatni. Harry és Wilfred irodában, gépeznek. Mai program? Ja, hát ma hétfő van, ilyenkor készítjük a heti programot. Szóval megbeszéltünk egy programot (ami utólag totál más lett, na mindegy), minden napra suli látogatással, csak-csak ismerjünk már meg párat, még karácsonyi szünet előtt. Merthogy ezek a szemét mázlista lurkók, már péntek után (vagyis mától) nem lesznek suliban január 6-ig, vagy meddig.
Aztán délutáni program meg, gondolkodjunk K.-val, hogy mit is kéne csinálni abban a 3 csoportban, amit mi kaptunk (lány klub, olvasó klub, és felnőtt oktatási klub). Sok ötletünk nem volt, de próbáltunk keresgélni neten, meg gondolkodtunk könyvekről. Pl.: Kis herceg.
Lány klub… mivel lehet lekötni 6-14 éves lányokat? Megtudtuk azért, hogy nem az egész általános iskolás korosztályra vonatkozik, hanem olyan 10-15 évesekig. Király…
Kedd: Mentünk volna első iskolánkba, de reggel jött Maggie, hogy muszály lenne elmennünk a bevándorlási hivatalba, merthogy ki fognak rúgni országból, ha nem újítjuk meg vízumunkat. Nem értettük az egészet, de hát mit tudunk tenni. A vízumunk elvileg február közepéig érvényes. Elmentünk Blantyrebe, persze megtöltve a kocsit, K.-val inkább úgy döntöttünk nem nyomorgunk a hátsó ülésen, inkább beültünk kettesben a csomagokkal a hátsó fertályába a kocsinak (zárt platós Mitsubishi), hát mit ne mondjak, kényelmesebb volt ott zötykölődni a betonútig, mint elől az ülésen. Visszafelé már nem esett annyira jól. :)
Városban elmentünk a DAPP irodába, ott átszálltunk Cedric kocsijába, és elmentünk bevándorlási hivatalba. 1-2 óra várakozás után (meg Cedric kifizetett fejenként 5000 kwachat az új pecsétért) megkaptuk újított pecsétű útleveleinket. És mostmár január 17-ig érvényes a vízumunk! Mi van?! Most akkor mi a fészkes fenéért kellett idejönni és szenvedni vele, ha csak rövidebb időt kaptunk rá? De valami olyat magyaráztak Cedricék, hogy 3-4 napon belül kitoloncoltak volna országból, mivel az a vízum, amit kaptunk, csak belépésre jogosít (meg persze 4 hónap maradásra, de nem baj…). Mindegy, de így január 15.-én vissza kell mennünk meghosszabbítattatni.
Na a rohadt kakas rákezdett már megint – 3:54.
Bár ennek örömére, hogy városban vagyunk, megkértük Maggiet, hadd menjünk már el vásárolni. És mivel hétfő délután Lindától megkaptuk a pénzünk (3 heti lét, merthogy karácsony, meg ilyenek) nagybevásárlást rendeztünk. Sok kenyér, vaj, párizsi, ketchup, pufi (olyan, mint a kuki, csak ízesített, és kis gyűrű formájú, és baromi olcsó!), instant kínai levesek, kuszkusz… K.-nak TNM sim kártya, merthogy kaptunk 2000 kwacha TNM feltöltő kártyát is! Ezentúl elvileg minden alkalommal havi manit és telefon kártyát is kapunk.
Szerda: Mivel Harryéknek valami programja volt, így megkérdeztük Richardot, aki az ifjúsági center vezetője (véleményem szerint semmit sem csinálhat ott), hogy elkísérne-e minket egy iskolába.
Kaja után vissza házba, cipő-táska, majd indulás az isibe! ;)
Átmentünk a túloldalra, fel, keresztül az eukaliptusz erdőn, domb túloldalán le, átkelés az életveszélyesnek tűnő palló-deszka hídon, fel a dombon, be a faluba. A templomban lett volna okítás, de aznap éppen nem volt, így mentünk tovább a Chimkwende általános iskolába (ami keddre lett volna program). Persze kisasszony nekiállt fotózni, tódultak a gyerekek, ugrálták körül mindenhol. A legviccesebb, mikor megmutatta nekik a fotót, akkor elkezdtek visongani. :) Egy öreg néni megkért minket (Richard fordított), hogy készítsünk róla képeket, a fiaival (és/vagy unokáival, ki tudja). Nem igazán értem miért jó nekik, ha valaki lefotózza őket, ha soha nem látják azt a képet megint… K. szerint csak örülnek annak, büszkék rá, hogy van róluk fotó. Ki tudja, lehet igaza van. Ma gondoltam rá, hogy végülis tudunk nyomtatni, mi van ha kinyomtatom nekik a fotót, s legközelebb odaadjuk? Biztos örülnének.
A suli tanárijában mindenki bemutatkozott, kicsit beszéltek suliról, majd elkezdett két tanár mutogatni cuccokat, amiket készítettek a gyerekek(nek) oktatási segédletként (igaz mind a szekrényben volt, bezárva, a tanáriban, de sebaj…).
Visszafelé másik úton jöttünk, de itt még nagyobb-hosszabb farönk-deszka kombó híd volt. Ezért egészen ijesztő tud lenni, mégha csak két méter mélységben is van alattunk a patak!
Csütörtök:
Mivel megint se Harry, se Wilfred nem ért rá, így Richarddal mentünk meglátogatni Bvumbwe általános iskolát (oké többször nem írom le, általában ilyen iskolákba megyünk). Azon az úton mentünk, amin tegnap visszafelé, szóval már kezdem megjegyezni. Csak most hosszabban, még plusz két dombbal. A sulihoz közelebbi völgyön egy nagyobbacska patak és végre egy betonhíd volt, igaz ez is hagyna maga után kívánnivalókat, már csak ránézésre is. Asszonyok mostak, gyerekek fürödtek, lubickoltak, halásztak (szerintem szúnyoghálóval). A suli az eddigi legjobban összeszedettnek tűnt, márcsak a tanáriból kiindulva is. A falon körbe teljes rendszerezettséggel voltak ott a statisztikák, adatok diákokról, jegyekről, tanári feladatokról, meg tárgyakról, amiket dapptól kaptak. Nekik van egy nagyobbacska (afrikai mértékkel mérve) könyvtáruk. Ennyi könyvet még nem is láttam itteni sulikban. Két tanár körbekalauzolt minket, megmutatva az iskola veteményes kertjét, ami félig kész csak. És ecsetelve a tervet, hogy majd hogy eladják a maize-t, aratás után. Igaz, hogy azt inkább a gyerekeknek kéne adni, legalábbis ez a terve a suli kerteknek itt. Ja igen, mindent a diákok csinálnak vele, és vizet is ők hoznak a völgyből (suli a domb tetején van, szerintem 2 km-re a pataktól).
Visszafelé még megnéztük volna piacot, de elég kihalt volt. Oké kedd és szombat a piacos nap.
Péntek:
Már tegnap volt valami kevergés akörül hova is megyünk ma, mivelhogy Wilfreddel mentünk volna Naphyio isibe, de végül reggel Harry mondta, hogy kéne menni Thungába, Thyoloba és Chimkwendebe is. K.-t egyedül nem akartam elengedni sehova sem, vazze mégiscsak egy szöszi kis, fehér csaj! Úgyhogy együtt mentünk Chimkwendebe, ahova már az utat is vágtam.
Láttunk nagy bogarat, agamát (vagy csak egyszerű gyíkot). Ahogy odaértünk sulihoz, befordult a DAPP autó és kiszállt belőle Sztanziasz (egy srác, aki nemrég vizsgázott és már egy ideje a DAPPnak dolgozik, tanít, stb… mindenki imádja suliban). Vazzee, ha mi tudjuk ezt… akkor is gyaloglunk, mert az jó! :) Még ilyen dögmelegben is! ;)
Suli záró nap volt, tehát mindenféle kirakodás, előadás. Nagyon aranyosak voltak a kis kölykök, bár nagyon sokan voltak, és kicsit irritáló, mikor több száz kölyök bámul! Állandóan!
Az még hagyján, hogy falvakon keresztül menve is mindig sikongatják, hogy Azungu! Azungu! Azungu! (=fehér ember), még akkor is, ha nem is látjuk őket! Két millió fényévre vannak, de visszhangzik a rét az Azungutól, mikor közelebb érünk, akkor látjuk meg őket egy kanyar után, a bokor mögött! Hogy a fenébe vesznek észre! Amúgy nagyon aranyosak szoktak lenni, sokszor jönnek felénk, de mikor közelebb érünk, elrohannak.
Persze leültettek a sokasággal szemben, míg mentek az előadások, aztán nekem kellett átadni a jó tanulóknak az ajándékokat. Többségben lányok voltak, de szerintem ez otthon is így van, a lányok jobban szeretnek tanulni, vagy nemtom. Viszont olyan zavaró volt, mikor odaértek az ajándékhoz (hozzám) letérdeltek elém és karjukat a magasba, felém emelve vették át az ajándékot, és persze senki sem akart kezet rázni, de visszafordulva általában megtették (mikor tanárok szóltak nekik). :)
Előtte is vártunk, ünnepély után is, szóval volt időnk átnézni a listát. Hát matekból nagyon kevesen értek el 15%-nál többet, az összes évfolyamból! Nem tudom mi, de valami nagy gebasz van itt ezzel. Nagyon büszkék voltak arra a diákra is, aki összességében elérte a 690 valahány pontot a 900-ból! 8. évfolyamból. (minden tantárgy 100 max pont, tehát %)
Érdekes, hogy náluk csak 1-4-ig terjednek az osztályzatok.
De nem is volt baj, hogy vártunk mert már ünnepély alatt elkezdett dörögni az ég és jöttek a nagy felhők, s utána 10-15 perccel nekiállt szakadni az eső. Mázlinkra esőmentes hazautunk volt, Sztanziasz viszont velünk jött. Kicsit idegesítő a srác, mert be nem áll a szája és állandóan olyan… nem is tudom tenyérbe mászó, de jó arc is egyben. Meg legalább sok mindent kérdezhettünk tőle.
Pl. erről a 3 hónapos utazásról. Nem is tudom írtam-e már róla. Itt a DAPP-os tanárképzőkben (környező, szub-trópusi afrikai országokban) már elterjedt, itt az első ilyen buszos-tanulós utazásos képzés indult. Január közepén fog utazni a szeptemberi csapat, keresztül a környező összes országon (Namíbia, Botswana, Zambia, Zimbabwe, Mozambik, Tanzánia). Mindenhol tanulnak, ismerkednek az adott kultúrával, életmóddal, életfelfogással és tanítási módszerekkel, tehát „csinálva tanulnak” (Learning by doing!), ami szerintem az egyik legjobb módszer. Mert nem csakhogy jobban is fognak emlékezni így a dolgokra, sokkal színesebben, saját tapasztalatok alapján tudnak beszélni róla, oktatni! De jó lenne, ha otthon is lenne hasonló oktatás, vagy lehetne csatlakozni az ilyen afrikai dolgokhoz. Mondjuk én utána nem maradnék itt valami pusztai falusi ált. suliban.
Mivel nem volt áram, mikor visszaértünk, így egy ideig próbáltunk ellenni, majd a két lány elment aludni. Én nem akartam, így nekiálltam mosni, kimostam az össze szennyes ruhát (már amennyire tudtam), és közben mp3 lejátszómon zenét hallgatva, osztottam a jó kis magyar dalokat hangosan énekelve a szomszédságnak, akik kint főzőcskéztek (kis fém tűzhelyen). Ami jól ledöbbentett, hogy a kiscsaj műanyag zacsival gyújtott be a szénnek… Szállt a Quimby az afrikai éterbe, az én előadásomban. :)
Persze aztán nekiállt esni az eső, úgy vacsi után (megint nshima és bab), tehát remélem nem esik le egy ruha sem a sárba, és remélem az eső kimossa belőlük azt, amit én nem tudtam. :D
Amúgy az utóbbi pár napban nem mentünk el kajálni, csak reggelizni általában. Kicsit (baromira) unalmas minden étkezésre nshimát enni! Babbal, paradicsomlével vagy valami apróra trancsírozott-főzött zöldséggel (aminek meglehetősen nincs jó íze).
Nem tudom még mit kéne hozzátennem, de nézzétek el nekem, már 4:39 van. Igaz nem vagyok nagyon álmos…
Ja mai napi jópofa történet: Suliban ülünk, várunk, az ünnepség után. Rámjön a pisilhetnék és végül elmegyek a latrinára. Ahol egy kellemes puki után inkább úgy döntök leguggolok. Mivel reggel óta elég jó kis hasmenésem van. Jó döntés volt! ;)
Van egy olyan tippem, hogy a csütörtöki nemtom minek köszönhető, amit Bvumbweben kaptunk a tanároktól. Olyan, mint a ropi, csak sokkal keményebb, kisebb, fűszeresebb. Ezt is maize-ből csinálják (mint itt majd mindent, pl: nshima). Nem tudom mi a magyar neve, de olyan, mint a kukorica. Totál! A növény, a termés is. Annyi, hogy fehérek és nagyobbak a szemei. Oké ez lehet csak afrika miatt van. Itt minden nagyobb. Még ami kisebb is. :D
Jajj ma olyan édes banánt vettünk az itteni árusoktól!
Nagyon pici, mint a középső ujjam, kis aranyos dundi, de nagyon édes!
Kicsit van egy fura utóíze is, de jó! ;)
Na majd ha felkelek tovább írom.
Na szióka, felkeltem, délelőtt már el is telt, az eső meg elállt időközben.
Hihetetlen a föld mennyi vizet tud abszolválni. Reggel még minimum 4-5 cm víz lepte el az udvart, délre meg már nem volt csak egy-két kisebb pocsolya.
Ma kitakarítottuk a házat. Kölcsönkértem ilyen kis afrikai kézi seprűt, s azzal felsepertem mindenhol, kivéve A. szobáját, mivel az a rohadt görény megint elhúzott se szó, se beszéd netballozni, mikor nekiálltunk takarítani! Kicsit már sok, hogy ennyire nem veszi ki a részét a munkákból, semmit sem csinál közösen.
Ja a karácsonyi program. Tegnap megkaptuk kinyomtatva, remélem emailben is elküldte Cedric.
Persze nem - mint kiderül.
Elvileg jövőhét péntek, 20.-án megyünk NHQ-ba, karácsonyig ott leszünk, faültetés, főzőcskézés, stb... Utána megyünk majd projekteket látogatni, egy börtönbe is ruhát osztani, vagy mit, meg nemzeti parkba! Jeeeee!!! Végre látni fogunk afrikai állatokat! Mármint az olyan ikonikus állatokat, amiket az ember gondol, ha afrikát említi valaki. Például: Zebra, majom, krokodil, víziló, elefánt, oroszlán, stb...
Egyelőre ennyi. Azt mondtam már, hogy minden suli zár, szal jövőhéten elvileg itt Amalikában fogunk segédkezni, előkészíteni a faültetést. Amin nem tudom, mit lehet 5 napot készülődni...
Mindenkinek jó havazást, zimankót és jégolvadást!
Szép karácsonyi napokat! (nálatok még lehet is érezni valami feelinget belőle... itt... ebben a melegben) :/
