Asszem írtam péntekről, hogy ballagás féleség volt itten, Amalikában. Egy csapat kis tanár végzett, s átvehették az okleveleiket.
Itt volt a fehér igazgató is, akit eddig nem láttunk. Valami Charlotte.
Pár ember az oktatási minisztériumból, meg a Thyolo körzetből, meg volt itt valami apáca is, akit nagyra tartottak, s ő volt a nap fő meghívottja. Kedves nő volt.
A ceremónia során osztogattak a diákok (szerintem a szeptemberi, új csapat) kis muffin szerűségeket is, eper és rágógumi ízzel. Különös volt. Én rágógumisat kaptam. Belül kék volt. :D
Lefotóztam, majd megleshetitek. ;)
Kaptunk még Colát, vagy Fantát is. Kinek mi.
Érdekes, hogy előtte, csütörtökön felállítottak egy nagy sátrat (hogy árnyékban és eső nélkül tudjanak ülni a végzősök és szüleik), és utána egy-két órával már el is bontották.
De rengeteg szemét maradt. Segítségünkből nem kértek, de azért K.-val felszedtük a szemetet.
Hihetetlen mennyire szemetelnek, és ez az egész országra vonatkozik! Nem láttam még olyan helyet, ahol ne lenne a földön minimum egy műanyag valami egy-két méterenként! Még a szántóföldeken is!
Vissza péntekre. Utána volt ebéd is, nagyon jó kis sültkrumpli és rántott csirke. Minden vendéget megvendégelték, műanyag dobozkákból, minket betessékeltek a tanárok és meghívott „hírességek” közé egy tanterembe és exkluzív kiszolgálásban részesítettek.
K.-val elhatároztuk, hogy gyűjtünk ezekből a dobozokból, jók lesznek elvetni benne a magokat, amiket kaptunk Asa-Wendy párostól. Jobban belegondolva, annyiszor hallottunk papolást, meg mi is annyi task-ot írtunk arról, hogy milyen növények mikre is jók és hogy melyiket utálják a szúnyogok. Így kicsit kiábrándult voltam tegnap, mikor összegeztem, hogy hiába a citromfű, a lemonbalm (nemtom mi a neve magyarul) stb jó szúnyogok távoltartására, csak bazsalikomot (oké az is), meg még 6 féle magot kaptunk, aminek a feléről halvány lila gőzöm sincs micsoda. (szótár a gépemen nem elég jó néha fordításban).
Na mindegy, szedtünk földet és elültettük őket, majd látjátok képeken, mostmár mindhárom növekedik szépen, remélem életben is maradnak. :D
Szombaton bevitettük magunkat Blantyrebe. Na az is jó volt… Lebeszéltük, hogy olyan 10-11 felé jó lenne menni, mivel meg akartuk lesni mozit is, hogy mit játszanak (hát eléggé le van maradva…). Vártunk kb 2 órát mire végül előkerült a sofőr, aki egy biciklitaxissal jött, az autó aksival a kezében. Be lett szerelve, és készen álltunk indulásra. Még 2-3 ember felpattant a kocsi hátuljába és a főút előtti kanyarban kiugráltak.
Végül bekajáltunk megint a szokásos indiai étteremben, ahol előzőleg is voltunk, meg vásároltunk mostmár célirányosabban a Shoprite bevásárlóközpontban. Gyertyát megint nem vettünk, mivel csak amolyan karhosszúságúak voltak ott, abból is csak hat darabos. De azóta se láttunk másikat, szal lehet majd legközelebb veszek már. Mostanában sűrűn vagyunk áram nélkül és a feltekerhető lámpáink (kézi tekeréssel indukálsz vele áramot, és így világít egy jó darabig) nem olyan jók, mint egy gyertya/mécses lenne.
Asszem szombat-vasárnap nem is volt áram aztán…
Hétfő: a tervben az volt, hogy már menni fogunk Harryvel, vagy Wilfreddel sulikat látogatni, de megint csak nem… Harry (aki szerintem fél kínai-fél malawii) mondta, hogy majd lehet szerdán (még mindig itt ülünk) megyünk, mert nem sikerül megoldani az utazgatást. Fasza!
Mindegy. Wilfred később beszélt róla, hogy igazából nekünk azt kéne csinálni ebben a We do more teachers projektben, hogy a sulikban futó olvasó klubokat, felnőtt írást-olvasást tanító délutáni foglalkozásokat, lány-klubot és a sulik kertjeit kéne felügyelnünk kiépítenünk. Mint megtudtuk a lányklubok még nem is indultak el… Na most mi a fészkes fenéről lehet klubot nyitni 6-14 éves lányoknak? Dolgozni, varrni, babázni otthon tanulnak szülőktől, szerintem minden afrikai gyerek.
Majd kigondolunk valamit.
A. nekiállt tervezni Mosessel és a többi tanárral, akik tanítják szeptemberi csapatot, tantervet, stb… de mivel nem volt áram, így elmaradt, de legalább ő csinál valamit. Mégha panaszkodik is folyton mindenre… most hogy átlátom én is panaszkodom csak. :D
Sebaj, legalább látom, és próbálok ellene tenni!
Tegnap… ja hétfő dél körül elfeküdtünk aludni és olyan 3 óra után ébredtünk fel, tehát az éjjel alig aludtam… igazából 6 óra után mentem el aludni, de a lányok hagytak egészen 9 körülig.
Aztán keltettek, hogy A. nem érzi jól magát és mondta is valamelyik tanárnak, tehát visznek minket Blantyrebe, a kórházba.
Nagy nehezen, jó másfél óra várakozás után el is indultunk, másik útvonalon, át a dombokon-hegyeken, a kertek alatt. 2 srác egy csaj megint utazott hátul, de a Limbei piacnál kiugrottak. Rendőr nem szólt semmit, mikor az igazoltatási pontnál látta őket. Szerintem már megszokták az ilyent.
Amúgy minden DAPP kocsi amolyan platós 5 személyes, platón szerintem még 6-8 ember elfér, szal afrikai mércével lehet 15 is. Még nem láttam kipróbálva.
Blantyreben elmentünk a város másik felébe majdnem, egy dombon volt a mi kórházunk az Adventista kórház. Tele volt Jézusos festményekkel (oroszlánokkal, minden színű kisgyerekekkel körülvéve), de tiszta, szép volt. Végül csak A.-tól vettek vért és vizsgálták, így nekünk, kettőnknek két hét múlva vissza kell majd menni malária tesztre. (minden hónapban el KELL mennünk rá)
Ez is egy nagy hülyeség, vagy csak én nem látom miért nem lett volna jó, ha ott helyben minket is leszipolyoznak vérrel egy vizsgálatra, s nem kéne vissza mennünk két hét múlva???
Visszafelé megálltunk egy csomó helyen, mi is kértük, hogy álljunk meg Shopritenál, s vettünk kaját elvitelre, meg kenyeret, párizsit boltban. Van mit ennünk! :D Mármint jobb kaját, mint a reggeli tejbe-rízs szerű pürét… Már tele van a tököm vele, mint a nshimával is, ami szinte minden nagyobb étkezésen van (ebéd, vacsi).
Délután elmentünk netezni. Skype-on rámírt Tadas, a litván DI, aki itt volt mi előttünk, s egy jót beszélgettünk.
Átküldte az t az irományt is, amit meg kellett volna kapnunk a DAPP főnökétől, mikor Malawiba értünk. Arról szólt, hogy mit is csináltak ebben a 8 hónapban, amit itt töltöttek, és miket lehetne még csinálni, mikre figyeljünk, stb… szóval lényegében egy üzenet, nekünk, új DI-oknak!
Segített a blokkolást is feloldani a gépeinken, mostmár K. is tudja használni a netet a laptopjáról, meg én is tudnám, ha nem faszkodott volna velem a rendszer és nem tiltott volna ki facebookról, amiért nem sikerült belépnem normálisan, amiért nem töltötte be a képet, amit azonosítani kellett volna!
Na nem dühöngök, majdcsak sikerül megoldani.
De elvileg tudok mostmár én is mindent nézni neten, vagy nem. :D
Nagyon kedves volt ez tőle, és jó volt dumcsizni is valakivel. Mondjuk kicsit bonyolult miközben öcsivel beszélek magyarul, aztán másik ablakban meg angolul próbálok.
Ma. Szerda.
Tudom, hogy jönnek szülinapok mostanában, de facebook nélkül nem emlékszem kinek is lesz, mikor.
Ha sikerül végre használnom, akkor felírom valahova! ;)
Hétfőn azt mondták ma majd elvisznek sulit látogatni, délelőtt vártunk egy-két órát, majd beültünk netezni, amíg volt áram.
Amikor elment, mi meg visszajöttünk DI házba.
Most újra van áram, de először leírom doc-ba, aztán majd elküldöm később.
Megint meleg van… izzadok idebent a házban, pedig direkt nincs nyitva egy ablak sem, függönyök behúzva, de nem segít. Arrafelé hideg van, mi? :D
Tegnap előtt elég hűvös idő volt, majd egész nap, asszem akkor esett is az eső délelőtt, meg délután is (?) egy kicsit.
Sokszor már azon gondolkodunk, hogy itt hagyjuk a projektet a francba, ha egyszerűen ennyire tunyaság az egész! Igazából ma beszéltem kis párommal, hogy kivárunk. Még két hét és karácsonyi szünet, mi meg ünnepekre megyünk vissza NHQ-ra, vagy lehet hogy a Nyassza-tóhoz! Az lenne fasza, de ezt csak pletyka szinten hallottuk. Remélem Cedric (a Malawiban lévő összes DI-ért felelős emberke, kis visítós hangú hapsi) majd amellett dönt! Mert akkor ők fizetnek mindent, mi meg tudunk spórólni ezen. Így is, úgy is elmennénk oda, de akkor már jobb spórolni, nem? ;)
Szal arra gondoltunk, hogy ha januárig nem történik semmi, nem csinálunk semmit, akkor megpróbálkozunk projektet váltani. Nekem az országváltás is felmerült, de többieket hallva Zambiából, ők se sok szart csinálnak ott, csak unatkoznak.
Tegnap éjjel végre teljes mértékben tudtunk gyönyörködni a csillagokban! Olyan szép, tiszta volt az ég! Be tudtam azonosítani a Dél Keresztjét, a két csillagködöt is, meg persze kedvencemet, az Oriont is, amit minden éjjel látok Kelet felől, csak most nagyon fényesen, élesen lehetett!
A szúnyogoktól meg lehet őrülni, mikor este megpróbálunk filmet nézni nappaliban! Meg mindenféle bogár próbál meg bemászni, rohangálni-repülni itten össze-vissza!
A héten már kéne végre valamit csinálnunk, remélem fogunk is, s mikor legközelebb írok, akkor majd arról vesézhetem ki a legújabb élményeket!
Ui.: Azt mondtam már, ha valaki szereti a gyümölcsöket, akkor fasza egy hely ez itten esős évszakban? Suli mellé naponta jön két árusnő, s banán 4 darab 50 kwacha, mangó kicsi 20, nagy 30 kwacha per darab. Hátha átszámítjuk forintba… kurva olcsó! (igaz nem tudom a pontos váltást) :D
