Elmúlt Karácsony, haladunk Újév felé, sok-sok programmal, semmi „nyaralással”…
Oké ez nem teljesen igaz, mert lehet van programunk minden napra, de akkor is olyan nyugis, lazás minden itten… lassan, olyan nyáriasan telik az idő. :)
Megyek sorban napról-napra a történésekben, ahogy már szoktam:
Dec. 26:
Aznap elmentünk Blantyrebe a Chichiri (asszem ez a neve) börtönbe, vittünk nekik 300 könyvet ajándékba. Először aggódtam, de ahogy ott üldögéltünk, s telt az idő az aggodalmaim elszálltak.
Azért gondoljatok bele az én helyembe, egy csapat csajjal csak én vagyok ott fiú (Denis nem jött, mert nem tetszett neki a program, Cedricet pedig annyira nem venném férfi számításba. :D ) elmegyünk egy afrikai börtönbe, könyveket adományozni, amikor hallottuk, hogy kajára se futja nekik…
Mindegy. Túléltük, nem történt semmi gebasz, mindenki jófej volt. A börtön igazgató kicsit olyan tanárbácsis, szájbarágósan beszélt, ismételtetett sok dolgot rabokkal, mint a gyerekekkel, s próbálta mutatni mennyire felettük áll…
Igazából bementünk, kaptuk az ukázt, hogy csak egy ember fotózhat, s az is akkor, amikor mondják, telefonokat kint kell hagyni.
Bementünk, rabok lepakolták a könyves-zsákokat a trélerről.
Bementünk 15-20 férfi, 15-20 női rabbal, pár őrrel, tisztekkel egy tanterembe, s ott bemutatkoztunk, végül Cedric előadta mi is a DAPP, s mit csinál Malawiban. Aztán böri igazgató tartott beszédet mekkora segítség és jó és bla-bla-bla a könyvek. Aztán rabok közül tanárok is bemutatkoztak, akik tanítják a többieket. Utána bementünk a tényleges börtön területre, a pár száz rab közötti udvaron keresztül a könyvtárba, s meglestük az agyagszobrait a helyi művészsrácnak. Ügyes a gyerek.
Aztán vissza Chilangomába.
Dec. 27:
Első napon a faültetési programban reggel volt meetingünk a TTC főépületében, s onnan vittek el két kocsival a faültetés helyszínére. egy közeli ált. suliba. K; Denis, Marilis és én nekiálltunk a DAPP-os munkaerővel együtt ásni gödröket, majd megjött a többi DI csaj is. Sok mindent nem csináltak. Legviccesebb, mikor Leona, az ír lány nekiállt volna az afrikai kapával ásni, s neki ez volt az első alkalom, hogy kerti munkát csinált, tehát el kellett neki magyarázni, több volt a nevetés, és álldogálás egész délelőtt, mint az effektív munka. A talaj baromi száraz volt, tehát a normál ásó, amit mi ragadtunk kézbe, majd szart se ért, de a jó kis helyi kapával lehetett szántani a földet, amint ellestük a helyiektől, hogyan is kell gyepálni. ;)
Ültettünk pár akácfát, meg pár másikat, de víz hílyán szerintem csak halálra ítéltük őket, dél előtt visszaindultunk gyalog. Nem messze volt a suli a Sarki Bolttól, ahonnan még 15-20 perc gyalog vissza az út a DI házig.
28.-án a lányok többsége leszavazta a faültetést, tehát Cedrickel bementek városba, hogy segítsenek a DAPP Clothes&Shoes boltokban. Denis, K; A. és én ott maradtunk NHQ-ban, s ott segíthettünk Patrickéknak a faültetésben. Konkrétan mi ketten a trágyát vittük és hintettük a lyukakba, amit Patrick ásott előttünk, a többiek meg jöttek mögöttünk és tűzdeltek bele valami virágos bokor ágakat, amik majd kinőnek ottan, körbe a kerítés mentén. A vége felé észrevettük, hogy Denis már jó ideje lelépett, a szünet alatt, tehát mi is meguntuk már… tehát kicsit még dolgoztunk, de már a trágyát is elvette tőlünk egy srác, csak a botokat tűzdeltük le a trágyába, majd földdel takartuk be a lyuk mellől.
Tök aranyos, kis rákszerű piros bogarak vannak mindenhol a földön. A föld alól jöttek elől, eső után. Állítólag sokat élnek le ott, s karácsony körül bújnak ki… valaki mondta.
29.-én:
Reggel… vagyis pár óra késéssel megjött Cedric és elvitt minket egy kisbusszal együtt (10 ember, meg a csomagjaik) a Superior Hotelbe, Blantyre-ben. Itt töltjük a szilvesztert.
Szimpatikus kis hotel, szemben egy nagy heggyel. Szép. :)
Még medence is van, de eddig nem használtuk (dec. 31).
Meg lett állapítva 1500MK étkezésenkénti kvóta, ami nemsok, de sikerült eddig megoldani, reggelit meg kapunk a hoteltől.
Van egy kis szobánk tv-vel (ami baromira nem hiányzott), plafon-ventilátorral. Kis fürdőszobával, amiben van klotyó, zuhanyzó, szappan, ivóvíz folyik a csapból, van melegvíz, klotyópapír… szal nemrossz. :)
Tv-n sikerült találnunk nem csak sport adót, így néztünk 1-2 órát CNN-t, Pakisztánról szóló filmet, hogyan támadják a fanatikus iszlamisták az iskolás lányokat.
Este Cedric elvitt minket a KIPs-be kajálni (gyorskajálda Blantyre közepében). Nem volt rossz, de persze nem tudtam jól lakni.
Előtte, aznap délután K.-val elmentünk sétálni, s a People’s shopban vettünk puffancsot, kajálni, esti filmezéshez.
Ja ez is jó volt: áramot találni a szobában. Ami elől volt, dugó, abban nincs áram, tehát tv-t kihúztam, s helyére ment a laptop kábele (csak az egész a szekrény fölött van, a falon…), később találtunk az ágyak között is két lyukat, amiben van áram.
December 30:
E napon elmentünk a Nyala Nemzeti Parkba, ami olyan 2 óra kocsikázásra van a hoteltől, Blantyretől délre. Hát a NP nem volt valami nagyszám… vagy csak annyira más elvárásaim voltak.
Alig volt állat, amivel találkoztunk, én meg azt hittem, hogy olyan filmesen, több tucat állat lesi majd, ahogy megy feléjük a kocsink, százszámra repülnek el a madarak, zebrák, stb… amikor közelükbe érünk. Jobban megfogott a fák, madarak, növények sokasága.
Oké láttunk bölényt, nyalát, zebrát, impalát, zsiráfot… de nekem jobban tetszett a sok nagy sárgakérgű fák, amiknek a neve állítólag Sárgaláz-fa (nemzeti park őr, aki jött velünk a minibuszban, ő mondta).
Az odavezető út viszont lélegzetelállító volt!
Nagy hegyek között tekergő szerpentinen, hajmeresztő kanyarokat követve, szemhatárig terjedő hegyek, majd csak síkság látképe jött először az eukaliptusz erdő fái között, majd a horizont kitágult.
Meg is álltunk egy kanyarban, egy kilátó helynek megfelelő parkolóban lőni pár fotót (hogy mostmár ne csak kocsiból lőjük őket). :)
Folyó, tavak, sík lapáj az egész déli terület és BAROMI meleg!
Blantyreben éppen csak cipős idő volt, odalent meg folyott mindenkiről a víz!
A hegyek között fura, kis buzogány forma, fényesre polírozott külsejű gombákat árultak a kis útmenti standokról.
A lapájon 2-3 méter magas termeszvárak voltak mindenhol.
Kecskék, tehenek legeltek az utakon, baromi meleg, fürdő gyerekek a patakokban, fekete szőrös disznók, stb. :)
Elragadó volt ez az utazás.
Mégha maga a Nemzeti Park nem is nyűgözött le a „vadon”, „természetes közegükben élő” állatok látványával.
Az még baromi jó volt, mikor megláttuk az első zsiráfot. Az egész buszból suttogó „kiálltás” szállt fel: Giraffeee!!! És mindenki nyomult a bal oldali ablakokra, ahonnan lehetett látni egy hím zsiráfot egy fa alatt, mögötte meg a nőstényt. Alig vettük észre őket, a parkőr hívta fel rá a figyelmet. Nagyon vicces, ahogy mindenki odáig volt értük! Mondjuk nekem is ők a legszimpibbek. :)
Később ki is szálltunk két másik zsiráfnál kocsiból, hogy közelebbről is szemügyre vegyük őket, meg hogy lőjünk fotókat. Az egyiket pont ivás közben zavartuk meg. :)
Visszaúton megálltunk egy étteremben, és baromi lassan, és baromira nem azt, amit rendeltünk, de kaptunk kaját. Volt ott egy baromi nagy, szerintem 2-3 átmérőjű majomkenyérfa. Nagyon nagy volt! Tippelgettünk a korára, végül arra jutottunk, hogy itt Afrikában minden baromi nagyra nő, s nekünk európaiaknak kurvára nincs hozzá viszonyítási alapunk, tudományos ismeretek nélkül, hogy hány éves is lehet.
A hőségben izzadozva, megpróbáltam elsajátítani a népszerű afrikai játék, a Bao rejtelmeit, amit Denis játszott a sofőrünkkel.
A lényeg, hogy van egy tábla (sok kölyköt láttam a homokban játszani), amin van 4 sorban nyolc lyuk, amibe benne van 2-2 üveggolyó. Namármost, a lényeg, hogy ki kell játszani a másik játékos golyóit a második sorból, úgy hogy egy se maradjon ott, s akkor nyertél. Viszont a játékszabályok elsajátítása nehéz… Nem tudom megértettem-e egyeltalán.
Este Cedric elvitt minket egy büfet rendszerű kajáldába, ami nem volt nagy szám, de olcsó.
Ja utána még beugrottunk Shoprite-ba venni pár puffancsot, meg kaptam energiaitalt!
De jó volt! Jó kis Redbull… 900akárhány kwacháért…
Utána volt elég nasink és energiám befejezni a Pillars of the Earth (Katedrális) sorozatot.
Este még beszélgettünk sokat K.-val és arra jutottunk, hogy mindkettőnk lelkiállapotának, és önkéntesi ösztöneinek jót tenne, ha inkább másik projektre váltanánk, A. kölyköt egyedül hagyva Amalikában. Ő ellenne ott, de mi már baromira nem viseljük tovább ezt az önző kis…
1.-én, mikor visszaérünk Chilangomába, beszélünk majd Cedrickel, valszeg majd mással is kell, hogy hogyan is lehet projektet váltani és remélhetőleg van elérhető Child Aid projekt, ami nem az NHQ-ban van, mert annyira oda sincs kedvünk menni…
Jó lenne valami igazi kihívás (pl no áram, víz, vagy net…), ahol sokat tudunk segíteni, K. tud gyerekekkel foglalkozni és én is tudok valami olyasmit csinálni, ahol nem érezzük feleslegesnek magunkat és amikor végül otthagyjuk bennünk lehet majd az-az érzés, hogy tettünk valamit, elindítottunk egy változást, ami segíteni fog az embereknek!
Ha már ezért vagyunk itt!
Szívesen lennék nagy afrikai utazó, de nem vagyok milkós, a többire meg ott lehetnek a hétvégék.
Szeretnék valami tényleg fontosat, hasznosat, segítőt tenni az emberek életkörülményeinek javításáért!
Mert, mint tudjuk az nem segít senkinek sem, ha adunk nekik. Ideig-óráig okés, de aztán nem fognak semmi lépést sem tenni a változás-változtatás érdekében, ha valaki állandóan segít nekik!
Ez lenne itt a munkánk, hogy velük érjünk el valami változást, ami velük, belőlük, általuk fakad, s leteszi a változás lépcsőfokainak tégláit!
Asszem talán elmondhatom, hogy kifejlődött benne az önkéntesség.
Tyűűűű elég lesz mostmár! Nem? :D
