Aznap mikor legutóbb írtam, vagy utána (?) elmentünk sétálni, s felmentünk azokra a sziklákra, amiket még régebben kinéztem, az úton Chimkwende suli felé.
Nagyszerű kilátás, egy aranyos kis kaméleon rohant el a bozótosban. :)
Jó idő, végre!
Az áram tegnap délután óta nem jött vissza, csak mikor visszaértünk fél kettő körül.
Szóval akkor végre megsütöttem kajámat, amit tegnap vacsira akartam, de hiába vártam 3-4 órán át, majd éjfélig, csaknem lett áram. :)
Álmodtam mostanában arról, hogy hazaérek Kulcsra, arról is, amikor visszaérünk angliába... mostanában emlékszem álmaimra, bár sokszor elég zavarosak, bugyuták, s hamar el is felejtem őket, de legalább majd mindennap vannak álmaim. :)
23. Vasárnap:
Ez a hét is értelmetlenül telt el.
Újabb könyveket tudhatok magam mögött. Hamarosan befejezem Raymond E. Feist magyarul megjelent könyveit. Aztán nekiállhatok mást olvasgatni.
A héten megtudtuk, hogy a legutóbb leadott vízumkérelmünket egyszerűen elhagyták a bevándorlási hivatalban. Szóval megint lefénymásoltuk repcsijegyet, útlevelet, hozzáadtuk a még meglévő két-két igazolvány fotónkat (mivel 4-et csináltattunk még volt), s hétfőn majd el kell vinnünk Cedric irodájába, mivel Linda mondta, jobb, ha inkább kézből-kézbe megy annak, akinek kell, s nem még jópár közvetítő kezén át! Végülis igaza van.
Péntek reggel idegesítő, gyerek-kollégánk, A. elment a szafarira, ahol majd találkozik a többi lánnyal (DI-ok malawiban) és együtt majd jól ellesznek.
De jó is volt nélküle… sajnos már visszaért.
Szóval aznap délelőtt kitakarítottuk K.-val a házat, rendet raktunk konyhában is, vendégszobában is. Mivel arról volt szó, hogy February team-ből Gábor majd nálunk alszik, csajok meg másik házban, amit előkészítettek (?) nekik (vagy nekünk kellett volna – először ezt mondták, de többször nem merült fel a téma).
Rebecca és Patrick felhívták a figyelmünket, hogy ki lett találva, hogy neki kéne állni az Amalikához vezető út javításának. Mert már mindenki panaszkodott, hogy milyen rossz állapotú ez az út (és tényleg!), főleg esőzések után.
Kiadták nekünk, hogy készítsünk egy tervet, ha megjön a DI csapat, akkor diákokkal, tanárokkal együtt hogyan javíthatjuk ki az utat.
Persze nem igazán akartunk benne részt vállalni, de ez van.
Délután nekiállt esni az eső, mikor Patrick mondta, hogy nekiálltak az útnak, úgyhogy el se indultam oda. Esőben utat ásni?
K. egész nap rosszul volt, valszeg túl sok volt az olaj az előző napi sült húsban, amit mellesleg ő készített, s amit pirítóssal ettünk, közben a StarWars – Birodalom visszavágot néztük.
De fura is ezeket a régen sokszor megnézett filmeket eredeti, angol hanggal nézni! És rájöttem, igaza van egyik barátomnak, sokkal stílusosabbak és jelentőségesebbek is voltak ezek a régi StarWars-ok!
A February Team végül nem jött el, de legalább Gábor cimborám meglátogatott minket egy napra!
Szombat reggel elmentünk Bvumbwei piacra (ahol voltunk korábban csütörtökön, vagy szerdán is?), mivel előzőleg nem vettünk hagymát, és kifogytunk a készletből. :)
Olyan fura, teljesen szét van barmolva az egész piac, ami eddig az út mellett terpeszkedett, s tele volt árujukat kínálgató emberekkel, üres. Az út túlsó felén meg mintha háború lett volna, leomlott, leégett házak, ahol is árulgattak eddig.
De végül megtaláltuk a piacot, amit beköltöztettek egy amolyan fedett épület-szerűségbe.
Ahogy a héten először ott voltunk, túl soknak itéltük az 500kwacha 3 hagymáért árat. Ami később kiderült, hogy mivel emelték az árakat, kb ez a valós…
Tegnap végül 600-ért sikerült 6 db-ot vennem. :)
Gábort elhozta Cedric kocsival oda, s aztán eljött velünk piacozni. Vettünk krumplit, paradicsomot, meg a többi szokásosak. Találtunk kókuszdiót is, majd kipróbáljuk! ;)
Aztán gyalog vissza, félúton Harry jött arra két haverjával egy kocsival, s elvittek minket.
K. sütött nekünk sok-sok sültkrumplit míg vendégünket körbekalauzoltam a környéken, s 3 hónap után végre élőszóban tudtam magyarul beszélgetni valakivel! De jól esett!
Kár, hogy Andreia és Marina nem jöttek el, de igazából leszarom. (Mildának már egy két hete elege lett és előre ment Mozambikba, a projekt területre.)
Vettünk pár zacskós üdcsit és este jól elbeszélgettünk, majdnem hajnali egyig.
Szegény párocskám legtöbbször csendben olvasgatott, mivel magyarul trécseltünk.
Megtudtam sokat az ő 3 hónapos utazásukból, ahogy a CICD-ből repcsivel Zimbabwe-be, majd onnan Botswana, vissza Zimbabwe, majd Zambia, és végül Malawiba értek. Milyen szörnyű, vicces, jó és hatalmas élményekben volt részük a hányósan zötyögős utazástól, a határon való basztatásig, a gyönyörű Viktória-vízesés, a Malawi-tó, és egyebek.
Biztos fasza lehetett, mégha nehéz is, és sokszor nagyon idegesítő is lehetett.
Meglátogatták útközben Tamás-Carla-Gonzalo trióját Samfiában és a másik triót is Zambiában (Adéla-Cooba-Vele), meg minket. Gábort és Filipet sajnos nem tudták, mivel ők Botswana másik végében „dolgoznak”, mert mint megtudtuk egyedül Carla triójának van rendesen melója, mi többiek csak lézengünk és unatkozva töltjük itt a napokat. Mégha mindenki próbálja is magát feltalálni.
Hallottunk szaftos és vicces pletykákat is. :)
Pl. angliában Rolftól ellopták a kocsit, míg ürített egy konténert. Ő az az ipse aki az egész konténerezős-kollektálós-kamionpakolós melóért felelős.
És sokszor egy nagy faszkalap. Szóval jót röhögtünk.
Ma reggel 9-10 felé keltünk, fürcsi-hajmosás. (Néha tök jó, amikor már napok óta nem fürödtem utána olyan jó tisztának érezni magamat!) :)
Aztán kigyaltunk Gáborral Thungáig, hogy elkapjon egy minibuszt Limbébe, majd onnan vissza Blantyrebe. Cedric nem ért rá, hogy eljöjjön érte.
Persze egész éjjel szakadt az eső és több, mint a fele úton odafelé is.
A főúthoz közel érve, a piacozók között keringve egyszercsak szembe jött velünk triónk nem kívánt tagja. Mivelhogy tegnap már megnéztek mindent, így minek fizessenek többet szállásra, ma visszajöttek…
Ennyit a kellemes, nyugodt életről nélküle.
Lehet hogy csak le kéne csapnom azt a ház mögött elföldelnem, nyugiba, titokban?
Végülis, akkor „egycsapásra” megoldódhat sok idegesítő gondunk. :)
Elbúcsúztunk barátunktól, majd vettem egy kis sültkumpit az árusoktól, s visszafelé azt majszoltam, meg megosztottam a két cseh csajszival miket is mesélt G nekem magyarul.
PL.: megtudtuk tőle, hogy a Joana-Pedro-Grozdana-Barbora team, akik dzsippel indultak a 3 hónapos utazásnak, angliából egészen Guinea-Bissau-ig, ott eltöltöttek amolyan 1 hónapot, majd Mozambikban volt projektjük. Már visszamentek angliába, pedig még van vissza a projekt időből. 3-szor rabolták ki a teljes házukat. Grozdana visszament már két héttel Joana és Pedro előtt, talán Barbora még ott van, de nem hisszük. Hiszen az a lány olyan kedves, visszahúzódó, gyengéd entitás volt, amit még nem láttam. Aztán ki tudja.
A.-tól hallottuk, hogy nem csak mi papírjainkat hagyták el a bevándorlásiak, hanem a többi DI papírjai is eltűntek, s pár csajnak az eredeti útlevele, mert ők azt küldték el… de valami szó volt róla, hogy talán azok Cedric irodájában vannak, de már mióta Malawiban vannak nem látták őket.
