"Eseményes" héten vagyunk túl... írom is mik történtek:
Hétfőn hajnali 6-kor keltettek, kocsi vár, kell mennünk Immigration Office-ba, vagy kirúgnak országból...
Sebaj, hogy még van 3 napig érvényes vízumunk.
Az is le van szarva, hogy senki sem szólt, hogy kúrvára fel kéne kelni hajnalok hajnalán és elindulni 6kor...
Mindegy.
Kiraktak Cedric irodjábában, ő elvitt minket egy nővel együtt a bevándorlásiakhoz, újabb várakozás, pecsét, mehetünk... megint kaptunk egy hónapra vízumot!!!
Ezek nem normálisak! Nagyon kiakasztó ez a hülyeség...
Cedric mondta, hogy legközelebb kéne hoznunk két-két profil fotót, meg a repjegyünk fénymásolatát, és akkor kapunk residental vagy milyen permissiont, vízumot, vagy mi a lótúrót, a lényeg: maradhatunk vele elvileg 6 hónapot...
Aztán kiraktak Shoprite-nál. Vettünk vajat, meg ettünk egy gyorskaját Kipsben (ami jóval drágább, mint városközpontban lévő, az Axa buszállomás melletti). Ezzel ki is fogyott pénzünk, elköltöttük a maradékát annak a 35000 kwachának, amit félre akartunk tenni angliai életkezdésre (mármint nem csak ezt, de ez is belement volna) ... de mivel nem kaptunk (MÉG MINDIG) pénzt, amit december végén kellett volna... így most zéróóó manink van. :/
Aztán vártunk.... 4 órát!!!! Pár sms és hívás után 4 óra után végre megérkezett Linda egy sofőrrel és elvittek minket vissza Amalikába.
Persze útközben még pár helyen megállva, felvéve még pár embert stb... szokásos.
Du mikor visszaértünk, elfeküdtünk aludni, s este 6-ig fel se keltünk (szerintem ebben benne volt a nap... baromi meleg volt aznap... hiába voltunk árnyékban), persze aztán éjjel alig bírtunk elaludni, s másnap (KEDD) olyan 10 után keltünk fel.
11 körül elmentünk K.-val árvaházba, ahol mondták, hogy kajaidő van, így vártunk egy órát a közeli úton sétálgatva, majd a hatalmas eukaliptuszok árnyékában üldögélve, pár kutya társaságában.
Utána megint Grace-szel felmentünk padlásra, és megint a ruhákat rendszereztük, pakoltuk egybe, végre valami használható rendszert gyártva. Fiúk egy sor, lány ruhák másik sorban a polcon, növekvő méretek szerint. Másik oldalon gatyák, azok is növekvő sorrendben. Meg egyebek (kabátok, pulcsik, szoknyák, uniformisok, stb....)
Steve és Martha nagyon meg voltak elégedve és örültek, hogy végre valami rend van! :)
Pedig alig volt valami ezt csinálni... csak pár óra munka...
Remélem tőlük még lesz valami hasonló színvonalú munka (tudjátok: amibe nem kell beleszakadni, elég rá pár órácska, stb... A legjobb lenne, ha az ilyenért még fizetés is járna!) ;) :D
Aztán vissza Amalika.
A többi nap... hát őőő.
Netről letöltöttem K.-nak is csehül és most ő is Raymond E. Feist-et olvasgat.
Én befejeztem a
-Mágus: A tanítvány,
-Mágus: A mester,
-Ezüsttövis,
-Sethanon alkonya,
-Vérbeli herceg könyveket,
s most a Résháború hatodik könyvét a Király Kalóza 1.-et olvasom. :)
Ennyi...
Meleg van, néha eső.
Ja tegnap mikor rákérdeztünk pénzünkre kiderült nincs, így Lindától kértem kölcsibe egy ezrest, mert kifogyott cigim, s tegnap reggel eltekertünk a legközelebbi bolt bódéig és vettem ott egy dobozzal, meg egy kenyeret.
Zöldségeinket, húsainkat már elfőzőcskéztük a héten, alig van valami... Még talán egy doboz cigire elég a pénz... de ha ma sem kapunk pénzt, vagy holnap... akkor mostmár parasztlázadás lesz!!!
Tegnap kb 100 diák elhúzott végre a 4 hónapos afrikai utazós-tanulásra. A buszok baromi nehezen tudtak indulni, és a 3. busz itt sem volt. Nem tudom hogyan oldották meg végül, mivel azt sem hiszem, hogy a reggeli és éjjeli esőktől fel tudtak egyáltalán menni a dombon és kijutni a főútig... Állítólag nem is, csak ma...
Nem érdekel.
Már semmi sem érdekel itt.
Szarság az egész.
Nem csinálunk semmit, és ez nem érdekel senkit sem!
Szar egy csóró nyaralás Afrika Meleg Szívében (ahogy Malawit nevezik).
Ennyi.
